A királyi tévé híradói óráról órára sorolják a termelési számokat, százalékokat, hogy a pannon puma adrenalinja az egekben, az EU-ban nincs még egy olyan ország, amelyik minden nap akkorát produkál, amekkorára ezen a vén golóbison senki sem képes.
A szigetbeli gentlamenek, a gallok és fritzek is nap, mint nap csak szájukat tátják az eredményeket látva. Ha így folytatódik, eljő az idő, amikor a Lajtán túl élők hosszú, kígyózó sorokban, kézen fogva lépnek be Hegyeshalomnál, csakhogy csodájára járjanak a honi fejlődésnek, s persze egy kicsit ipari kémkedni is, megtudni, ezen a 93 ezer és harminc négyzetkilométeren mitől döglik a légy. A fentebb jelzett nagyságú területen élő, fogyatkozó számú lakosság, amelynek minden második tagja legszívesebben külföldre zarándokolna szerencsét próbálni, egészen másként vélekedik. Nevetséges fizetések, közmunkaként hirdetett rabszolgasors, rezsicsökkentésnek indult nagy semmi, az emelkedő árak, nem vidítják a Kárpát-medence e kies vidékének lakóit. Azt látják, hogy a külföldi jól él Magyarországon. Turistáknak olcsó az ország. Eurójuk sokat ér a hazai boltokban. Osztrák, holland nyugdíjasok itthon telepednek le. Nyugati nagyságú nyugdíjuk okán, mellényzsebből fizetik ki a kiszemelt házak árát, vagy a luxus öregek otthona költségeit.
De jönnek az országba kéretlen idegenek is. A híradóbeli szpíker óránként pontos számadatokkal szolgált. A minap este közölte, hogy több évtizede (értsd: az ’56-os disszidálások óta) nem érkezett egy nap annyi menekült, mint tegnap, majd kaján mosollyal hozzátette, jó hogy délen épül a kerítés, mert már tereli a menekülteket. Állítása kissé ellentmond a gyakorlatnak, hiszen függetlenebb hírforrások az akadály, több helyen, ismétlődő módon történő átvágásáról tudósítanak. A déli határon rohamtempóban emelt másfél méter magas kerítés nevetséges akadály a több ezer kilométert megtett migránsok számára, a magyar államnak pedig kidobott pénz. Hiába ígérik a második, magasabb határzár megépítését, csak a szerb vas és műszaki cikkeket árusító üzleteknek hoz majd hasznot, mert a menekülők ott fogják beszerezni drótvágó eszközeiket.
Vannak, akik humorral próbálják oldani az országban és a határon is növekvő feszültséget. A messziről érkezőknek indulás előtt javasolják a rettenetes, kerítésszaggató fogyasztását. Egy deci ötvenfokos papramorgó ráadásul olcsóbb befektetés, mint egy erő- vagy drótvágó vásárlása. A fogyasztó puszta kezével lesz képes széttépni a dróthálót. A rossz bort szokták guggolósnak is nevezni (az azonnali hasmenés okán). Az sem rossz megoldás, hiszen a zöld határon érkezők guggolva, a kerítés alatt is átbújhatnak. Az élelmes embercsempészek pluszjövedelemre tehetnének szert, ha féldecit egy euróért mérnék a határ túloldalán. Csodálom, hogy erre a bizniszre még senki sem jött rá.
A szót komolyabbra fordítva: a kettős kerítés nem lesz akadálya a menekültáradatnak. Az egész mindössze több milliárd, fölöslegesen kidobott pénz. A migrációt a gyökerénél, Szíriában, Afganisztánban, Szomáliában kellene megoldani, de ehhez komoly nemzetközi összefogás szükségeltetne, amely – sajnos – várat magára.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás