Ma (november 19-én) egész nap fekália bűz lengedezett Debrecen légterében. A déli szél a termőföldekről fújta a város fülé a penetráns szagot. Most folyik a földek trágyázása.
Hatalmas táblákra hordják ki, terítik szét a trotyit, amit majd néhány nap után beszántanak. A debreceniek balszerencséje a kedvezőtlen széljárás. A helyiek akkor sem repesnek az örömtől, amikor a szennyvíztisztító telep szagrepertoárja úszik a város felé. A Virágkarnevál idején is déli légáramlás volt a jellemző, a százezer vendég szippantotta magába a nem éppen kellemes levegőt. Akár állíthatnánk is, hogy Debrecen jellegzetes szaga a fekália bűze.
Határon innen és túl akad jó néhány település, amelynek jellegzetes szaga van. Mezőkövesdet a Zsóry fürdő gyógyvizének záptojás szaga jellemzi. Erős nyugati szél esetén Miskolcig is elúszik a kellemetlen ájer. Parádsasvárott szintén záptojás szag fojtogatja a lakókat. A környék csevicéiből előtörő gyógyvíz szaga rendszeresen megüli a völgyet. Kazincbarcikát a Borsodchem vegyi üzemeinek kéményeiből levegőbe bocsátott kellemetlen, szúrós szagú, enyhén mérges gázok keserítik a Sajó völgyében lakók életét. Szintén a Sajó völgye az ország legszmogosabb vidéke.
Persze, kies hazánkban fellelhetők az illatos helyek is. Ilyen a Tihanyi-félsziget őslevendulása. Virágzáskor mámorító érzés a levegőbe szimatolni. A siófokiak a Balaton vízillatát lélegezhetik be. Az akácosok virágzása idején a Nyírségben találhatók olyan területek, ahol az odatévedők a virágillattól elbódulva a mennyországban érezhetik magukat.
De térjünk vissza Debrecenhez! A keleti városrész szenved a bánki állati fehérje feldolgozó émelyítő bűzétől. A TEVA gyógyszergyár körzete megint csak nem a jó, egészséges levegőről ismerszik. A trágyázás és a szennyvíztisztító szagait már említettem. Őszi, téli szélcsendes napokon szmog üli meg a várost. Rengeteg házban a gáznál olcsóbb fával, szénnel tüzelnek, azok egészségtelen füstje a szabadba áramolva, vastag felhőréteget alkot, fojtogatja a lakókat. Szmogképző tényező Debrecen földrajzi elhelyezkedése is. Egy hatalmas teknőben fekszik, ahonnan csak egy erősebb szél képes kisöpörni a rossz levegőt.
Debrecennek azonban voltak és vannak kellemes illatai is. Ilyen volt a Vágóhíd utcán a dohánygyár. Szélcsendes időben a környéket megülte a szárított, vágott dohány finom illata. A Déli sor kenyérgyára környékén lebegő sült kalács illata ellen megint csak nem emeltek kifogást. Orrunknak tetsző a Békás-tóba, a fürdőből kiáramló gyógyvíz sós illata. A Nagyerdő avarillatának emlékét hosszabb időre szoktuk elraktározni.
Egy szó, mint száz: a Debrecenben élők orra nem unatkozik. Változatos szaghatások érik. Persze, jobban örülnénk egy tisztább levegőjű városnak, amelyről azonban magunk is tehetnénk.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás