Közbiztonság

Ékes fővárosunk, Budapest messze földön híres természeti és épített értékeiről, sajnos azonban a város sokszínűsége az utcák árnyoldalában is megmutatkozik. Nincs ez másképp hazánk második legnagyobb városával, Debrecennel sem, ha furcsa, már-már hírhedt arc(ok)ról van szó.

Tiszabecset Tiszaújlaktól a Tisza választja el, meg egy országhatár. A határ gyalogosan is átjárható. Évekkel ezelőtt egy tiszaújlaki tanár gondolt egyet.

Gyakran mondjuk bizonyos emberi cselekvésre, hogy „ajtóstól ront a házba”. Jelentése szerint valaki megfelelő bevezetés, előkészítés nélkül tesz valamit. A szólás arra utal, hogy valaki sietségében nem törődik még az ajtó kinyitásával sem (azaz felkészítse a másikat arra, amit tenni vagy mondani fog), ehelyett durván betöri, és vele együtt megy be. Hiszik, nem hiszik, akadnak, akik szó szerint ezt teszik.

Nem is olyan régen, Szegedet lepték el a koldusok. A pályaudvaron, buszállomáson, a Kárász utcán és még sok más helyen hemzsegtek a kéregetők. Volt hátrakötött lábú, a csonkoltság látszatát keltő, rongyokba bugyolált csecsemőjét ringató, sanyarú sorát elsíró egyaránt. Mindent kitaláltak, csakhogy a jóérzésűek pénztárcái megnyíljanak.

E rövid bűnügyi tudósításban mosolygásra késztető, ám valójában komoly, megtörtént esetről olvashatnak.