E rövid bűnügyi tudósításban mosolygásra késztető, ám valójában komoly, megtörtént esetről olvashatnak.
Sajnos, megszokottá lett iskolai bűnözésről beszélni. Drogozás, lopás, zsarolás, kényszerítés, erőszak… és még sorolhatók a diákcsínynek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető eseteket, az iskolai élet mindennapjaivá váltak. Már az általános iskolák felső tagozatosai is „fertőzöttek”. A tanulók tetteiről a pedagógusok rémregényeket tudnának mesélni. Az azonban talán először történt meg, hogy óvodások követtek el elítélendő cselekményt.
Hajdú-Biharral szomszédos megye egyik óvodájában az apróságok lopták a dolgozókat. Amit csak lehetett, elemeltek. Eltulajdonítottak pénzt, mobiltelefont ékszereket, de haszontalan holmikat is: papír zsebkendőt, műanyag fésűt, sőt intimbetétet. Az óvónők, dadusok holmijait kifigyelték, és amikor a felnőttek nem vették észre, az értékeket elcsenték. Az elemelteket nem rejtegették az óvodai idő végéig, hanem a kerítéshez oldalogtak, ahol átadták a megbízók képviselőinek. Az esetek mögött bűnben „edzett” felnőttek, többnyire szülők álltak, akik a szajréért, a tettenérést, lebukást megelőzendő, tizennégy évnél fiatalabb, jogilag nem büntethető gyermekeiket küldték.
A károsultak hosszabb ideig képtelen voltak rájönni az eltűnések okára és elkövetőire. Nagyon meglepődtek, amikor az egyik óvodás fiú kezében a vezető óvónő feltűnő színű mobilját pillantották meg. Tulajdonképpen akkor értették meg a kerítésnél gyakran csoportosuló gyerekek hosszas lebzselésének okát is.
A lopásokból rendőrségi feljelentés lett, ám az egymásnak ellentmondó tanúvallomások és az elkövetők gyermekkora miatt az ügynek nem lett folytatása.
Minden esetre a falu ovisainak a „nyúl” fogalom már kettős értelmű.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás