Ezúttal a Debreceni Művelődési Házba (Kossuth utca 1. sz.) invitálja a szerfüggőségtől menekülni szándékozó, megmentendő fiatalokat és felnőtt érintetteket a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum. A „Drogellenes juniális” programsorozatnak értelemszerűen nagyjából a fele zajlott le a hónap derekáig.
Valamikor, száz évvel ezelőtt voltak efféle kiállítások a nagy vásárokban. Itt látható a magyarok bejövetele – hívogatott a sátor bejárata, a túlsó végén pedig ez volt írva: A magyarok kijövetele. Az effajta szellemességet sem nélkülözi az a „tárlat”, amelyik egyfajta labirintust képez a látogatók számára, a gyors-rövid „drogos karrier” kísértő állomásait mutatja be a születéstől a koporsóig. A címe: Az élet labirintusa, de valójában az elrontott élet labirintusát mutatja meg. Kezdődik az életút a születéssel és kisgyermekkorral, s az egyik lapról megtudjuk, hogy hazánkban több ezret tesznek ki azok az anyák, akik terhességük alatt kábítószerekkel élnek.
Eszméltető fotók, idézetek, információk igyekszenek elrettenteni, segítenek tisztába jönni a szerfogyasztás pusztító erejével. A rabbá lett áldozatok fél év alatt tíz évet tudnak öregedni, gyorsan hajlanak a sír felé. Ne Te légy a következő! – hangzik a felszólítás a kis koporsós bugyorban, a legvégsőben.
Szerencsére az elrontott élet kijavítható, segítőhelyek egész hálózata áll rendelkezésre. Segítség, segítők nélkül nincs menekvés a dílerek markaiból, a fogyasztás gyilkos kényszeréből. Ez volt az egyik sugallata annak a beszélgetésnek, amely szakemberek (az egyik válaszadó dr. Papp Csaba egyetemi docens volt, a KEF társadalmi elnöke) és középiskolás ifjak között zajlott a kiállítótérben. A „labirintusból” kijőve a beszélgetés során kiderülhetett, mi akkor a teendő, melyek a szabadulás lehetséges módozatai. A hangsúly persze itt is a prevención volt. Jobb beteggé nem válni, mint a betegségből kilábalni, szabadulni.
Segíthet a folyamatos kommunikáció (barátokkal, osztálytársakkal, szülőkkel, pedagógusokkal) a tartalmas időtöltés, az inspiráló jövőkép, az elérhető életcél. Az egyik középiskolás fiú szerint nem helyes, hogy a mai iskolában gyakorlatilag eszköztelenek a tanárok a fegyelmezésben, szerinte jó lenne ma is a testi fenyítés jelenléte, mert egy jókor jött pofon (az a bizonyos makarenkói) jó irányba térítheti a botladozó-tévelygő gyereket. Honnan is tudhatná bizonyosan a tizenéves a helyes utat, amikor ugyanolyan szélesek számára a választási lehetőségek, mint a felnőttek számára? A gyerek a kísértések ellen nincs felvértezve, elvárják tőle, hogy önmagától tudja, mi a helyes és mi nem; s ez az elvárás nem jogos, nem lehet neki megfelelni. A kisember a társadalmi élet egészét nem tudja megváltoztatni, de a választásaival, döntéseivel alakítani-irányítani tudja önnön életét, választhatja a szabadságot is a szenvedélyrabság helyett, mert „szabad nekem nem inni is”.
Jó lenne, ha minél több kis és nagyobb diák láthatná a kiállítást (akár szervezett formában is), megismerkedne a fenyegetettséggel, a szerek börtönében vergődők pedig a menekülés lehetőségeivel.
Erdei Sándor
Új hozzászólás