A nyugdíjas Ozsváth Sándor elsősorban jó tanár igyekezett lenni. Érdekesen, szuggesztíven ad(ott) elő, s diákjaival órán kívül is foglalkozott. Nem az a tanár volt, aki leadta az anyagot egy arctalan tömegnek. Figyelemmel kísérte a fiatok életét, segítette őket tanácsokkal, példamutatással. Nem volt véletlen, hogy a legjobb tanárnak járó Mosolygó Alma-díjat évről évre ő kapta meg a tanítóképző főiskolán a hallgatóktól.
A televíziós-rádiós szakma bemondóinak-riportereinek sok-sok éven át tanított beszédtechnikát, s tanít ma is. Érdekes, szellemi újdonságokat kínáló előadásokat kérnek tőle Hajdú-Biharban, Budapesten, s a határainkon túl is: Krasznán, Szilágysomlyón, Szabadkán, Újvidéken, Zentán és sok más településen. Akik a magyar nyelvet illetően kényelmesen elfogadják a tanultakat: a finnugor származtatást, azok nem szívesen hallgatják ilyen nézeteit: „ha hallok és látok beszélni egy finnt, meggyőződésem, hogy semmi közünk nincs egymáshoz. Az uráli nyelvcsalád pedig valójában nem létezett, utólagos, erőszakolt ráfogás, koholmány”- hangsúlyozza a „tiszteletbeli székely” (Székelyudvarhely önkormányzatától kapta a címet 2006-ban).
Nádudvaron ezt írta 2012-ben Mészáros Józsefné nyugdíjas az ő előadássorozatát rendező alapítvány vendégkönyvébe: „Nagy élményt jelentettek számunkra Ozsváth tanár úr előadásai, amelyek nagy örömünkre az idén is folytatódnak.
Miért ne lennének rokonszenvesek a finnek? – teszi fel a költői kérdést. - Csodálatosan fejlett országról van szó, sok értékről emlegeti őket a világ: adták a fantasztikus eposzt, a Kalevalát, a szaunakultúrát stb., sajnálható is, hogy valójában nem vagyunk rokonok. Egyébként már ott is egyre többen legyintenek a finnugor elméletre, s persze a finn-magyar rokonságra is.
Ozsváth tanár úr szerint magyarul nem vagy alig tudó, osztrák és német származású, valójában nem nyelvész emberek gyártották a finnugor teóriát, majdhogynem a bécsi udvar megrendelésére. Amerikai és nyugat-európai (sőt szovjet) tudósok egész sora tulajdonít török eredetet a magyar népnek-nyelvnek-kultúrának. A toll nagy művészei közül sokan rácsodálkoztak nyelvünk szellemiségére, logikájára. Azért beszélünk lassabban, mert gondolkodva tesszük, nem előre gyártott paneleket dobunk ki a szánkból, mint a német vagy az angol. Gondolkodnia kell annak, aki egy szóval fejez ki egy olyan tartalmat, amit mások három-négy szóval fogalmaznak meg. G. B. Shaw azt mondta – miután évekig tanulmányozta nyelvünk szerkezetét, mentalitását -, ha magyarul írhatott volna, sokkal árnyaltabban, választékosabban adhatta volna át a gondolattartalmait.
A Nobel-díjasok közül többen azt mondták, hogy nem a neveltetés-taníttatás budapesti lehetőségei, a zsidó-magyar mivolt, hanem a nyelv logikája, szellemisége okán jutottak el a felfedező gondolkodás magas fokára. Teller Ede fizikus szerint a magyar nyelv az egyetlen a világon, amelynek fénylényege, fénytermészete van. Gyönyörködött két-három hangból álló szavaink jelentéslombjában: nő, ég, ár, ér, amelyek többsége egyszerre ige és főnév.
Sándornak sokat kellett várnia ahhoz, hogy három fia után lánya szülessen, ehhez egy másik anya kellett. A legidősebb és legfiatalabb gyerek között több mint húsz év van. Sándor (37 éves) a koronaőrség tisztje, István (34) angoltanár, András (27) programozó matematikus, Eszter (16) gimnazista. Első felesége numizmatikus muzeológus volt, a második kormányablak-köztisztviselő. Már várná – joggal – az unokákat, s szerencsére nem hiába, az első „maradék” még az idén megszületik.
Ozsváth Sándor igen messzire jár el kertészkedni Debrecenből a MÁV-startjegy birtokában. Nagyecseden örökölt egy nagy kertet (s házat), nem hagyja szégyenszemre kardalészában. Néha elmegy Parajdra a sóbányába, s nemcsak az egészség forrása érdekli, hanem a magyar kultúra nyomai is. Szánakozva látja, milyen nagy szorgalommal törlik le a magyar múltat az emlékezet táblájáról, hogyan hamísítanak a környező országokban, hogyan lesz egy magyar kultúrelemből egyszercsak román, szlovák kultúrelem.
Csapongunk az irodalmi múlt érdekességei között. Miért nem lehetett Szántó Judit József Attiláé? Mert Szántó Gyula (a későbbi Hidas Antal, Moszkvába emigráló költő, író, műfordító) felesége volt; igaz, csak 1924-ig.
- Tudtad-e, hogy Ady Endre házitanítója volt Kun Bélának? – vizsgáztatja e sorok íróját a tanár úr.
- Nem, nem tudtam.
- Azt mondta a tizenéves diáknak Kun Béla apja: legyen szigorú a fiúval, s a pálcát is a kezébe adta, hogy használja, mert jó képességű a gyerek, de nagyon lusta.
Ilyen érdekességekkel múlatjuk az időt. Néha kezünkbe akad egy-két fotó, amelyek egyszerre művésziek és dokumentatívak. Ezekkel dekorálta a könyveit, s a cikkeihez is gyakran mellékelt belőlük. Aztán az elmúlt évek egyik legkedvesebb témája kerül terítékre.
- Nagyon érdekelt, hogy mi a kapcsolat a szilágylompérti református templom és A nagy Cethalhoz című Ady-vers között. Ady gyakran megfordult apai nagyszülei falujában s annak templomában. Elmentem Szőnyi Levente lelkészhez, megkaptam tőle a templom kulcsát, s korlátlan ideig gyönyörködhettem kultúránk e gyönyörű ékszerdobozában. Amikor a fiatal költő meglátogatta a szemközti Ady-portát, az oral history szerint gyakran tért be ide is, s órákra bezárkózva énekelt vagy perlekedett az Úrral. Számomra ott több verse került új megvilágításba. A 171 kazettából álló mennyezet alakos képei jobbára ószövetségi ihletésűek vagy a népi vallásosság köréből valók, de megjelenik köztük a református templomok ismert jelképe, a fiókáit önnön vérével tápláló pelikán vagy az újjáéledő Főnix is. Jónás és a cethal majd’ minden kazettás mennyezetű templomban szerepel, de itt háromszor is! Az egyik szomszédos kazettán olyan képjel látható, mely a sztyeppe-övezetben egészen az ural-altáji népekig vezet vissza: a Földgolyóbist négy cethal tartja a hátán! A néprajzi szakirodalom szerint az ural-altáji népek hiedelmeiben ez teljesen közismert. Lükő Gábor így ír erről: „Az öregek tudomása szerint a föld víz tetején úszik, s cethalak tartják a hátukon. Néhol úgy tudják, hogy csak egy cethal van a föld alatt, másutt három, sőt négy cethalról is tudnak. A földrengést a cethalnak tulajdonítják. Ha elfárad a cethal és másik oldalára fordul, ettől reng a föld. A világnak akkor lesz vége, ha elpusztulnak a cethalak.” Ady ezt az ősi halszimbólumot látta-láthatta gyakran a szilágylompérti templomban, s ha újraolvassuk versét, most már minden világos lesz számunkra: „Óh Istenünk, borzasztó Cethal, / Sorsunk mi lesz: ezer világnak? / Roppant hátadon táncolunk mi, / Óh, ne mozogj, síkos a hátad. // Csúszós a hátad, mellyel tartod / Lelkünket és a mindenséget. / S én csak két rossz táncoló lábat / S reszkető szívet adok néked. // Sok félelmemet vedd el értük, / Melyek velőimbe befújnak. / Mutasd meg, hogy nem vagy keresztyén, / Nem vagy zsidó: rettentő Úr vagy.” Ez a momentum is bizonyítja, hogy kultúránk kettős kötődésű: részint sztyeppei, részint (immár nagyobbrészt) pedig keresztyén. A mennyezet alkotója (Asztalos Budai Sámuel) és a költő Ady még otthonosan mozogtak e műveltségben, s anyanyelvi szinten beszélték azt.
---------------------------------------------------------------------------------------------------
- „Be más lenne itt az élet, ha egy ifjú feleség…” – stílusosan így, Petőfivel vetettük szemére a tanár úrnak az asszonyhiányt. – Vagy ha nem is ifjú, de egy takaros fehérszemély…
- Hát volt itt ugye kettő is már. Nekem egy asszony nem arra kell, hogy süssön-főzzön-vasaljon. Ezeket én mind jól és szívesen csinálom. Kéne ugye például testi-lelki-szellemi társnak. Kevés az olyan, aki mindhárom síkon megfelel. Nehéz már ilyen korban – túl a hatvanon – új társra szert tenni, bajos kompromisszumokat kötni. Lennének önjelöltek, de már nagyon óvatos vagyok, talán ott is számítást gyanítok, ahol nincs. De nem zárom ki, hogy egy idő múlva sürgölődik majd itt egy asszony, mert hát tényleg igaz, hogy nem jó az embernek egyedül…
Erdei Sándor
Új hozzászólás