A magyar állam megvásárolta a kanadai Hamilton Galériától Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című alkotását, így hamarosan ismét együtt lesz Debrecenben a Krisztus-trilógia - jelentette be az emberi erőforrások minisztere csütörtökön Debrecenben.
Életének 94. évében kedden éjjel elhunyt Varga Magda operaénekes, érdemes művész, nyugalmazott főiskolai docens, a debreceni Csokonai Színház örökös tagja - tudatta a színház az MTI-vel szerdán.
Szakmányban gyárthatók lennének azok az egykaptafára húzható élettörténetek, amelyek állami gondoskodásban részesültek – vagy, ahogy egymást közt mondogatják: államisok – nevelkedéséről, életkezdési nehézségeiről íródnak.
Kiállítása nyílt február 10-én az István úti református templom Kálmáncsehi Galériájában a debreceni Árpád Képzőművészeti Alkotókörnek, a képek mintegy teljes hónapig láthatók a Széchenyi kerti gyülekezet templomának kistermében. A tárlatot a diszpolgar.hu munkatársa, Erdei Sándor újságíró nyitotta meg. Az alábbiakban az ő megnyitóját közöljük.
A pedagógusok mindig a nemzet napszámosainak, robotosainak, újabban rabszolgáinak számítanak. Mindenkor úgy bántak velük, mint a földes úr a jobbágyaival, az utóbbi időben még inkább.
A Hazajáró természeti, turisztikai és kulturális magazin a magyar televíziózás utóbbi néhány évének egyik legértékesebb sorozata. A Rockenbauer Pál rendezte, forgatta Másfélmillió lépés Magyarországon, a Tisza sorozat méltó folytatása. Eddig száztizennégy rész készült el, melyekben a történelmi Magyarország különböző helyeit, értékeit, érdekességeit mutatták be.
Bizony, halála után még száz esztendő kellett ahhoz, hogy megkapja a rangjához méltó megítélést a magyar felvilágosodás (úgy is, mint Aufklerung) legnagyobb költője, Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. november 17. – Debrecen, 1805. január 28.).
Egy padlás mindig izgalmas, mert rejtélyes és titkokat tartogat. Nem tudni, mi van a homály mögött, mit takar a pókháló, mi lapul a korhadt dobozban, ki áll a szerszámos szekrény ajtaja mögött. Mindig félelmetes fölmászni, de izgalmas is, ezért minden emberben benne van a vágy: nézzünk föl a padlásra. Legalább életünkben egyszer.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.