„Így nyargalunk mi már immár 15 éve a Meseházban, nyomot hagyván arról, hogy vagyunk, voltunk, remélve, hogy az eljövendő korokban is maradhatunk - általuk." írta Schéner Mihály Kossuth-díjas képzőművész 2003-ban.
A festő, grafikus, szobrász, keramikus és bábtervező életművének egyik gyöngyszeme a Meseház, ahol az itt kiállított műtárgyakon kívül a Mester szellemiségét is hűen őrzik az utókor számára. Születésének századik évfordulóján Veres Krisztinával, a Meseház igazgatójával, a Mester életéről, Boldogságbetakarító ünnepről és persze személyes élményekről beszélgettünk.
- Schéner Mihály írásaiban mindig nagy szeretettel beszél a békéscsabai Meseházról. Hogyan kötődik a Meseházhoz?
- Röviden úgy szoktam megfogalmazni, hogy Schéner Mihály volt a Meseház megálmodója, és elhunytáig a patrónusa is. És hogy ez mit jelent a gyakorlatban? 1978-ban kezdődött el a Békési úton lévő népi műemlék lakóház épületegyüttes felújítása. Az akkori városvezetés és Schéner Mihály, aki nagyon sokat tartózkodott Békéscsabán, hiszen ide hazajárt, összefogtak, és Schéner ötletei alapján kitalálták, hogy ebből a szép, archaikus, a régi csabai építészet jellegzetességeit magán viselő házból legyen Meseház, a gyermek-közművelődés helyszíne, amely 1988-ban nyitotta meg a kapuját. Schéner Mihály a Meseházba nemcsak a gondolatait, meg az életfilozófiáját építette be, hanem berendezte a saját műtárgyaival.
- Az itt található műtárgyak a Meseház számára készültek vagy már egy kész kiállítási anyag talált itt otthonra?
- A tisztaszobában a faragott bútorok ide készültek. A Népművészeti Egyesület elődje, a Békés Megyei Fafaragók faragták egy nyári tábor során, Schéner Mihály tervei alapján. A többi műtárgyat Schéner Mester válogatta össze. Dr. Bereczky Lóránt, a Magyar Nemzeti Galéria egykori főigazgatója úgy fogalmazott, hogy Schéner itt gyűjtötte össze a művészetének az esszenciáját. A Képzőművészeti Alap tagjaként minden héten eladott egy festményt az alapnak, amely árából biztosította a megélhetését, és ebből tudta finanszírozni azokat a dolgokat is, amik számára, mint művész számára voltak fontosak. Tulajdonképpen ezeket a tárgyakat, vagy ezeknek egy részét gyűjtötte itt a Meseházban össze. Ez a kiállítás azért is egyedi, mert Schéner festményeit nagyon sok galériában láthatjuk, de a plasztikáit, így látogatható formában, csak itt a Meseházban lehet megtekinteni.
- Akkor a Meseház műtárgyai tulajdonképpen műalkotások és nem gyerekek számára készült használati tárgyak?
- Mivel kiállításról van szó, arra nem alkalmasak, hogy kézbe adjuk őket, hiszen műtárgyvédelem alatt állnak, egyedi darabok, nem arra készültek, hogy játszunk velük. Viszont ezek a játékos formák nagyon izgatják a látogatókat, nagyon szeretnék megfogni, megtapogatni. Tárlatvezetéskor ezért meg is szoktuk kérni a látogatókat, hogy ne fogják meg a műtárgyakat, viszont, amikor megnyílt a Meseház, Schéner úgy fogalmazta meg a Meseházi áldást, hogy „vegyétek kezetek ügyébe a szívetek szerint valót”. Erre alkalmas a Meseház foglalkoztató terme, amely múzeumpedagógiai jellegű, kézműves alapokon nyugvó foglalkozásnak lehet a helyszíne. Ha belegondolunk, ez egy forradalmi, korszakalkotó pillanat, hiszen a nyolcvanas években járunk és a Meseházban foglalkoztató terem lett kialakítva egy kiállítás részeként. Akkoriban ez még a múzeumokban sem volt jellemző. A tisztaszobában szintén műtárgyak vannak, viszont az egy élő szoba. A népi lakóház berendezésének mintájára készült, van benne lóca, tulipános láda, a gondolkodó, vagy kisbíró széke, a nagy asztal, a függönykarnis, minden úgy van elkészítve, ahogyan azt Schéner Mihály megálmodta. Így tudnám elképzelni a saját szobáját is. A lócába a „Gyalogcsillag” mesejáték szereplői vannak belefaragva, a Mesemondó trónszékbe Szent István arcképe. A Mesekeltető asztal az egész Schéneri világképet megmutatja, középen Schéner önportréjával. Őt veszi körül Szent István népe, megjelenik duális világképe, a jó, a rossz, a szép, a csúnya, az okos, a buta. Itt szoktunk rendezni mesemondóversenyeket, a népmese napját, látogató csoportokat fogadni, koncerteket rendezni.
Gyakran vagyunk iskolai kirándulások helyszíne. Tananyaghoz is kapcsolódunk. Ez lehet hagyományismeret vagy akár irodalom óra is, hiszen Schéner Mihály és költő barátai egymáshoz írt versei több kötetet kitesznek. Nálunk is találhatók műtárgyak, amelyek ihletői voltak verseknek. Itt együtt jelenik meg a vers és a műtárgy. Ez egy nagyon izgalmas kapcsolódás. A gyerekekkel a meseszobában szoktunk összegyűlni. Vagy én ülök a Mesemondó trónszékbe, és ott mesét mondok, vagy ők ülnek ott. Vagy mondanak mesét, vagy nem, az is előfordul, hogy beleül mindenki, és a tanár néni lefényképez mindenkit. Az mindig attrakciónak számít. A Mesekeltető asztalt, amely domborúra van faragva, körbeálljuk a gyerekekkel, megfoghatják, megtapinthatják, ők keresik ki, mit látnak, arról már lehet beszélgetni. Középen Schéner Mihály portréja, fölszegett áll, kis szakáll, bajusz, rajta kalap, különösen izgalmas élmény, hogy egy képzőművészt, igaz, hogy egy műtárgyon, de meg lehet tapintani.
- A felnőtteket pedig koncertekkel csalogatják a Meseházba
- Igen, és az mindig egy kis átrendezéssel jár, mert olyankor a nagy műtárgyak helyén egy-egy jazz-zenekar játszik, mivel az is fontos nekünk, hogy Schéner Mihály neve forogjon, benne legyen a hétköznapokban, hogy a Meseház ne csak egy ház legyen, benne egy kiállítással, hanem hogy működjön, mozogjon. Mi azt szeretnénk, hogy sokan jöjjenek. A nyilvános, felnőtteknek szóló rendezvényekkel, koncertekkel el tudunk érni olyanokat is, akik egyébként nem jönnének el a Meseházba, mert azt mondanák, hogy „á Meseház, az a gyerekeké”. De ez nem így van. Ezek a műtárgyak mindenkit lenyűgöznek, a felnőtteket is.
- Schéner Mihály az idén ünnepelte volna 100. születésnapját. Hogyan emlékezik meg a Meseház az évforduló alkalmából megálmodójáról?
- A Meseház, a Meseházi Alapítvány, emlékévet indított el még 2022 szeptemberében, a Schéner Mihály által megálmodott és évről évre megrendezett Boldogságbetakarító ünnep alkalmával. Mivel emlékévről beszélek, ez egy éven keresztül, Boldogságbetakarító ünneptől Boldogságbetakarító ünnepig fog tartani. Elhunytát követően az általa írott könyveken kívül a Meseházi Alapítvány a családdal, Schéner Ildikóval együttműködve, két könyvet is megjelentetett róla, hogy legyenek kézzelfogható emlékek, amelyek megmaradnak akkor is, ha már nem leszünk. Ezen nagyon sokat dolgoztunk. Egyébként az Országos Széchényi Könyvtár digitalizálta a Schéner-könyveket. Náluk megvan minden, egészen a legutóbb megjelent Schéner: Játék / Plasztika / Rajz és a Kortársak Schéner Mihályról című könyvekig, amelyeket már mi adtunk ki.
- Boldogságbetakarító ünnep? Ez konkrétan mit jelent?
- A Meseházi Boldogságbetakarító ünnep alkalmai városi szintű ünnepségek voltak, jeles eseményei a városnak, amelyeken a mindenkori városvezetés is szívesen képviseltette magát. Az ősz a betakarítás ideje, Szent Mihály napja a betakarítás befejezésének a jelképe, amelyhez az ünnep időpontja kötődött. Ennek a helyszíne volt a Meseház udvara, amelyre Schéner meghívta költőbarátait. Filozófiai tartalommal megtöltött ünnepként indult, és én azt gondolom, hogy a mai napig is őrizzük Schéner szellemiségét. Általában különböző tematikával rendezzük meg, szélesebb közösségre számot tartva. Az idén Schéner Mihály hagyatékából, Schéner Ildikótól kölcsönkapott műtárgyakból rendeztünk mini kiállítást. Az állandó kiállítás mellett a foglalkoztató teremben művészetének egy olyan szeletét tudtuk bemutatni, amely eddig rejtve volt, igazán képzőművészeti csemegét tudtunk kínálni.
A Boldogságbetakarító ünnephez a régi időkben is, meg most is, mindig társult valamilyen zenei, népzenei, vagy néptáncos attrakció. A Balassi táncegyüttes volt az, amely ezeket megvalósította. Schéner Mester igazán élvezte, hogy itt az ő kedvéért ilyen szép parádé zajlik. Életének utolsó Boldogságbetakarító ünnepe is a népi kultúrához való kötődés, amikor meghívtuk Soós Emőkét meg Berta Jánost a Pajzán népmesékkel. A mesét két ember adja elő. Egyik mesél, a másik lereagálja. Ez annyira magával ragadta, hogy ebbe a játékba ő be is szállt. Beült közéjük. Élte, nagyon-nagyon szerette ezt a bolondozást, ezt a karneválozást, benne lenni a játékban. Nagyon fontosnak tartotta a játékot. Különleges ember volt, garabonciás.
- 1996 óta vezeti a Meseházat. Munkája során sokszor találkozhatott vele. Van-e valami olyan személyes élménye Schéner Mihállyal kapcsolatosan, amire szívesen emlékszik?
- Nagyon örülök, hogy személyesen ismerhettem, meghatározó személyiség volt, magával tudta ragadni az embert. A Boldogságbetakarító ünnepek mindig jelentős események voltak a Meseház életében, kivételes alkalmak. Mindig nagyon izgultunk, hogy neki tetsszen, hogy szeressen idejönni hozzánk, és a barátai, rajongói, csodálói, az érdeklődők, kíváncsiskodók is jól érezzék magukat. Ezt mindig sikerült is megvalósítani. Azt gondolom, nagyon szeretett hozzánk jönni Schéner Mihály, itt otthon érezte magát. Egyszer itt voltak a gimnáziumi osztálytársai a Boldogságbetakarító ünnepen, nagyon emelkedett hangulat volt. Schéner Mester nagyon szerette a jelmezeket, a kalapokat. Törekedtem rá, hogy ez egy különleges nap legyen, ezért beöltöztem. Szólt a zene, és Schéner Mihály fölkért táncolni. Éreztem, hogy folyt rólam az víz, de hála Istennek, a lábára nem tapostam. Az én szempontomból különleges, kitüntetett pillanat volt, nagy megtiszteltetés, még ha a tánc nem is ment olyan könnyen. Máskor egy udvari mulatság alkalmával tortát is készítettünk neki. Szent Mihály napja volt, Boldogságbetakarító ünnep, megért egy tortát. Az évek során különböző tortákkal leptük meg. Volt ilyen torta, olyan torta, tortábbnál tortább torták. Az egyik évben rányomtattuk a tortára a Mesekeltető asztalt. Schéner Mesternek annyira megtetszett, hogy nem akarta fölvágni. Én házigazdaként úgy gondoltam, ez az ő tortája. Ha nem akarja fölvágni, nem vágja föl, nem tudok, mit csinálni. Igen ám, de akkor már Túriné Márti volt a csoportvezető az önkormányzatnál, és mondta, hogy „Hát az nem lehet Krisztikém, vágjad föl!”. „Én föl nem vághatom, nem az én tortám!”- tiltakoztam. Végül ebből úgy tudtam kimászni, hogy megkérdeztem Schéner Mestertől, mit szólna hozzá, ha szépen levágnánk a tetejéről a képet. Így is lett. A torta tetejét elvitte magával, a többit pedig jó étvággyal elfogyasztottuk. Schéner Mester nagyon szerette az anyagokat. Ha volt egy témája, akkor azt megcsinálta fából, fémből, agyagból. Nagyon szeretett az anyagokkal játszani, és szerintem őt elvarázsolta az, hogy ami egyébként fából van, most marcipánból jelent meg. A mézeskalács is kedvenc motívuma volt, és ez beleillet ebbe a sorba. Tulajdonképpen ez nem is torta volt a számára, hanem műalkotás.
Egyszer pedig, még évekkel ezelőtt, látogatók érkeztek a Meseházba. Egy házaspár volt. Én mutattam be nekik a kiállítást. Elmondtam mindent, amit fontosnak tartottam. Egyszer csak mondta a férfi a feleségének, hogy „ez meg ott volt az ajtóban, ezzel támasztottuk ki az ajtót”, vagy valami ilyesmit. És akkor borzasztóan kellemetlenül éreztem magam. Megkérdeztem, mondják már meg, hogy kicsodák. „Hát Schéner Mihály vagyok”, ugye az ifjabbik Schéner Mihály, aki még soha nem volt a Meseházban, idős emberként jutott el hozzánk. Ha nincs ez a megjegyzés, talán soha nem derült volna ki, kik voltak a látogatóink, és nem alakul ki a mai napig is tartó barátság.
- Hogyan lehet megnézni a Meseházat?
A Meseház látogatása szinte ingyenes, 400 forint fejenként. Egyéni látogatók a nyitvatartási időben bejelentkezés nélkül látogathatják a kiállítást, csoportoknak előre be kell jelentkezniük. Ha valaki egyszer eljut ide, azt érzi, hogy bennfentes lett, valami olyasmit látott, ami nincs kint a kirakatban. Ez egy nagyon jó érzés. Szeretik a látogatók is.
- Nagyon sokat tesznek azért, hogy Schéner Mihály „az eljövendő korokban is” jelen legyen.
- Ha belegondolunk, óriási jelentőségű, amit Schéner Mihály Békéscsabának adott, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy mi őt közvetítsük. Nem régen olvastam, hogy amikor Schéner középiskolás gyerekeket tanított, kimentek a szeméttelepre, és az ott talált tárgyakból építettek installációkat, talán a hatvanas években. Akkoriban ez még inkább a korát meghaladó, vagy legalábbis egy nagyon haladó szellemiségű közvetítése volt a képzőművészetnek.
Azt még nem is említettem, hogy Schéner Mihály hogyan él tovább a kortárs művészetben. Zalán Tibor „Miska” című színdarabjában, amelynek az alcíme „Álom-játék etűdök Schéner Mester motívumaira”, Schéner élete, filozófiája elevenedik meg. Nagyon nagy szeretettel írta meg Zalán. Megjelennek benne a schéneri motívumok, a valóság a meseszerűben. Lovas Gábor komponálta a zenét. A betétdalok a történetet szolgálják. Soós Emőke és Bíró Gyula játssza, az előadást Bereczki Csilla rendezte. Erre a darabra nagyon büszkék vagyunk, mert azt gondolom, hogy nincs ma Magyarországon még egy képzőművész, akinek az életéből színházi előadás született volna. Mindig, amikor megnézem ezt az előadást, arra gondolok, hogy Schéner Mihály boldog lenne.
Egeresi Mária
Új hozzászólás