Az alföldi magyar ember számára a bicska nem csupán eszköz volt egykor, hanem társ. Olyan társ, amely az emberiség történelmét gyakorlatilag végigkísérte, átvészelte, az ember egyik legősibb segítsége. Az egyetemista, ifjabb Kocsis Ferenc e különös karizmával rendelkező szerszámról, édesapja, Kocsis Ferenc Népi Iparművész késkészítő munkálatai alapján készített dokumentumfilmet.
A bicska használatának, készítésének öröksége a magyar történelem szerves része. Olyan emlékezet, amely őrzése a magyarok, szűkebb körben az Alföld szívében, Debrecenben és a város környékén élők számára különösen is nevezhető kötelességnek. A bicska születése pedig nem csupán emlékezet, hanem hivatás is. A Kocsis kések ráadásul önmagukban is helyi értéket képviselnek Debrecenben, hiszen egyedülálló megjelenésük magában hordozza a cívis és az alföldi lét legjellegzetesebb jegyeit, szimbólumait.
A bicskák azonban hosszú munkálatokon át készülnek, a fárasztó folyamatok után pedig valósággal megszületik a szerszám. Ezt a folyamatot mutatja be a késkészítő hivatást öröklő ifjabb Kocsis Ferenc filmje édesapja műhelyén keresztül. Az izzasztó kovácsmunkálatokat, különleges precizitást igénylő, apró csiszolómunkákat, díszítést elénk táró képsorok az egészen meghökkentő operatőri munkának és az azzal társuló, drámai érzelmekben nem szűkölködő zenei kíséretnek köszönhetően szinte átéljük, és ott érezzük magunkat a bicska mellett születése minden fázisánál. Mindez közérthetően, valósággal magával ragad, szinte elvág a külvilágtól – stílszerűen.
Ez a kiváló és a jövő generációi számára fontos tudást adományozó film jócskán szolgál tanító célzattal is, hiszen akár a damaszkolás fogalmát, folyamatát is megértheti a néző, vagy beleláthat, hogyan áll egységgé a szerkezet, amelyet a legtöbben csak kivesznek a fiókból, vagy zsebükből, kinyitják és használják – ki kellemesebb, emberibb, ki alantabb célokra. A bicskának ugyanis ereje és rendeltetése van, és mára egyre nehezebb a benne rejlő erőt és hatalmat megfelelőképp kezelni. Ez a film talán segít megválaszolni számos „éles” kérdést és megérteni azt, hogy miért is oly nemes és hű társ ez a míves szerszám.
Mindez azonban nem hétköznapi dokumentumfilm formájában jelenik meg a képernyőn. A szakmai titkokon, folyamatok bemutatásán túl számos életrajzi, magánéleti különlegességet is elárul magáról Kocsis-mester, illetve különböző helytörténeti jellegzetesség is elhangzik. Mígnem kialakul egy olyan egész a csaknem egy esztendős munkával elkészült, bő ötven perces alkotásból, amely egyedülálló módon, soha nem látott szemszögből tárja fel a bicska életre hívásának rögös, ám csodálatos végeredménnyel járó útját.
A hivatástudatot pedig, amelyet Kocsis Ferenc oly nagy gonddal őriz, ki gondolná, hogy többek között néhány, egy kút mélyén lapuló bicska alapozta meg, amiket az egykori elődök találtak. Megtalálták, azzal a céllal együtt, hogy a kézműves iparművészet ilyen remek és hasznos vonulatát nem szabad veszni hagyni. A kovácsműhely tűzéhez hasonlóan kell fellobbantani, melegen tartani és őrizni. A művész mester, Kocsis Ferenc szerint pedig a cél úgy tűnik, teljesült, hiszen az ifjabb, jövőt formáló nemzedékek is hűek a mesterséghez: sikerült átmenteni ezt a kulturális örökséget.
Barna Marci
Új hozzászólás