Kultúra

A Kossuth-díjas Berecz András mesemondó fellépései során gyakran improvizál: „Nem a kész fazekat viszem a vásárba, hanem az embereket hívom a kemencéhez. Nézzétek, a sarat így formázom meg a korongon, így égetem ki. A színpad nekem műhely is, azt szeretném, lássák meg, hogy készül a mese. Engem is izgasson, hogy lesz vége. A mesemondásnak is fontos törvénye, lehetősége a szabadság, vidd fel magaddal őt is a színpadra. Ketten erősek vagytok.”

A késő délelőtti órában a krimó kivételesen kongott az ürességtől, senki sem kortyolgatta langyos sörét, széndioxiddal bolondított roséját.

Elhagyott, kihalt helyeket mutatunk be időről-időre. Olyan épületeket, településrészeket, ahol megszűnt mindenféle tevékenység. Ember nem hinné, hány és hány ilyen helye van az országnak, Derenktől kezdve, a csereháti Szanticskán át, Látavértes-Cserekertig bezárólag.

László Ákos, vagy ahogy sokan nevezik: Ákos bácsi, Csokonai- és Holló László-díjas grafikusművész munkáiból nyílt kiállítás pénteken, az alkotó 75. születésnapján, a VOKE Egyetértés Művelődési Központjában.