Kultúra

Egyetlen gyermekem, a néhány hét múlva tizenötöt betöltő kamasz Marci időnként sodronyingként viseli magán a korosztálya minden nevelési nehézségét. Ha úgy gondolja, nem válaszol a kérdésekre, ha másként, durván felel, ha olyanja van, rendesen tudunk beszélni egymással. Nincs ezzel semmi baj, ez az élet rendje. De a minap nagyon meglepett…

Lehet, az Olvasók egy részének kezd unalmassá válni, amiért oly gyakran írok a pedagógusokról. Higgyék el, muszáj! Mint e berkekben is élő, dolgozó, és mint klaviatúrát püfölőként is véleményt nyilvánító, nem tehetem meg, hogy ne szóljak az oktatásban történtekről. Védem a mundér alaposan megtépázott, megtiport becsületét, szóvá teszem a visszásságokat.

A Pilis hegység legismertebb csúcsán, a Dobogókőn kialakított kilátó korlátjának támaszkodva elbűvölten bámulom az alattam elterülő panorámát. Páratlan kilátás nyílik a hegységre, a Dunakanyarra, de a Börzsönyre is. A helyiek állítják, hogy tiszta időben látni a Magas-Tátrát is. Mondjuk, ebben azért kételkedem, légvonalban is legalább százötven kilométer, no meg a Föld görbülete.

Az alkotók számtalan irodalmi munka színhelyéül választották Debrecent. Tette ezt Petőfitől Szabó Magdáig jó néhány jeles írónk, költőnk.