Ez a történet nem mostani. Úgy tudnám behatárolni a pontos dátumát, hogy ez akkor történt, amikor svájci frankot százhatvankettőn váltották.
Akkortájt éppen tavasz közeledett. Emlékszem szerdai napon esett meg az a csúf dolog, hogy jelzáloggal terhelt vidéki ingatlanunk szőlőlugasának egyik elkorhadt oszlopa rádőlt a szomszéd rozsdás drótkerítésére. A lugas egyébként nem volt hosszú, olyan húszméternyi. Ezért, arra az elhatározásra jutottam, hogy kicserélem azt a tíz elkorhadt farúdat, ami a szőlősort alkotta, még mielőtt kidől az egész sor. A halápi erdészetből sikerült vennem jutányos áron, tíz darab kétméteres akácoszlopot. Először leszedtem a lugasról a régi, rozsdás drótokat, és szépen egy csomóban összehajtogattam. Majd, kiástam a régi tartórudakat. A munkát hántolással folytattam. Egy éles fejsze segítségével megszabadítottam a fekete rücskös háncsától az oszlopokat. Na, itt kezdődtek a problémák! Tudtam ugyanis, hogy a hosszabb élettartam miatt az új oszlopok földalatti részét érdemes konzerválni valamivel. Tartottam egy kis közvélemény kutatást (ma, úgy mondanám, nemzeti konzultációt). A válaszként kapott két megoldás erősen megosztotta a rokonok és a barátok népes csapatát. A konzervatívok szerint nagy tüzet kell rakni az udvaron, és annak lángjában kell feketére égetni az oszlopok alsó részét. A jobb-közép frakció véleménye szerint ugyanezen tűzön szurkot kell olvasztani, és azzal kell kenegetni a culápok végeit. Az „ultramoderneket” egyedül apám képviselte. Amikor meghallgatta egyedi problémám lényegét, ellenvetést nem tűrően kijelentette, a megoldás kulcsa az ő zsebében van. Pontosabban nem is a zsebében, hanem borospincében a fapolcon, egy ötkilós fémdoboz alakjában.
- Mert, ma már senki nem füstölget, szurkozgat – mondta apám gunyorosan.
- Szerencsére, 1982-ben az ideiglenes hazánkban állomásozó szovjet néphadsereg tisztjétől, Szerjózsától sikerült beszereznem egy fél liter pálinka ellentételeként egy különleges vegyszert, amit távol-keleten is gyakran bevetettek az oroszok nagy titkok közepette. Erről, a doboz oldalán lévő arab írás is tanúskodik. Ha, ezzel bekened a lugas oszlop töveit, soha nem rohad el! - állította apám ellentmondást nem tűrően.
- Egy gond azért csak van! – folytatta. - A doboz évek óta nem volt mozgatva. Jó lenne, ha gázálarcban mennél le a pincébe, mert ha megsérül a doboz teteje, könnyen kifröccsen a veszélyes anyag. Akkor aztán könnyen meghalhatsz, sőt még egyéb bajod is lehet. Ráadásul, még a fahordóban lévő otelló bor is megromolhat.
Felhívtam a polgárvédelmi parancsnokságon dolgozó haveromat Tusek Sanyit, hogy nincs-e véletlenül, egy gázálarca otthon. Volt neki, nem is egy.
I. és II. világháborús, varsói szerződéses, tűzoltós, biológiai laboros, tsz-es permetezős. Sanyinak az volt az idült mániája, hogy gázálarcokat gyűjtött. Én, egy a Magyar Néphadsereg által rendszeresített 65 M. típusú, gumírozott álarcot választottam, azzal mentem le a pincébe. Kezemre, vastag gumikesztyűt húztam, amit anyám fürdőszobájában találtam, mosógép mellett. Lefele menet, már a harmadik lépcsőfoknál bepárásodott a maszk üvegszeme. Nem láttam valami jól a lépcsőfokokat. Oldalt fordulva, a falat tapogatva araszoltam lefelé. Arra gondoltam, hogy megoldás szempontjából talán megfelelő lett volna a szurok is. Nem pedig egy olyan erős vegyszer, amivel az egész Homokkertet macskástul, verebestül ki lehetne irtani. A betonból kiöntött lépcsőfokok éleit apám annakidején lekerekítette. Ennek köszönhetően, mint egy méretes, megdöntött hullámpalán szánkóztam le a pince mélyébe. Lent egy gyors mozdulattal ragadtam magamhoz a henger alakú fém dobozt. Amikor, már az udvaron voltam, a satupad mellett, apám életét féltve berohant a házba. Mindenáron ki szerettem volna nyitni a fedelét a nagy fém doboznak. Ezért, a tetejét egy lapos csavarhúzóval feszegetni kezdtem. Nem voltam elég ügyes, mert a fedőlap hirtelen lepattant, és a kinyitott doboz tartalma mézszerűen, előbb a satupadra, majd onnan a földre csurrant.
Ekkor ugrott oda apámék kutyája, a Rexi. Beleszagolt a vegyszerbe, s aztán erősen elkezdte nyalni azt. Na, gondoltam a kutyát egy perc múlva kipipálhatjuk. Ám, a kutya egyre jobban csóválta a farkát. Kezdett gyanús lenni az eset. Felvettem a földről a fém dobozt. Letöröltem a vastag porréteget róla. Az oldalára, az arab írás mellett, oroszul, és angolul is rá volt írva:
Tartalma: 5 kg sűrített babatápszer. 6hónapos kortól adható!
Dalnoky
Új hozzászólás