Bizony gyenge volt a felhozatal A Dal idei válogatóján. Nem akadt olyan produkció, amely első hallásra győzelemre esélyesnek tűnt, megütötte volna az európai, legalább középszintet.
Mint közismert, ez évben Stockholmban rendezik az Eurovíziós Dalfesztivált. A magyar résztvevőket évek óta válogató verseny keretében választják ki. A MTVA hat adásban méretteti meg a benevezett, a műsorba bezsűrizett dalokat. A nézők szavazatai alapján hirdetik ki a győztest. Lehet morgolódni rajta, szakemberek helyett laikusok döntenek, de eddig „bejött”. Gondoljunk csak az utóbbi idők sikeres magyarjaira: ByAlex 10., Kállai-Saunders András pedig 5. helyezést ért el. Igaz, a szakemberek, azaz a zsűri sem tétlenkedett. Komoly szerepük volt a megfelelő produkciók kiválasztásában.
Az idei válogatásra több mint négyszáz munka érkezett. Tíz fős szakmabeli gárda hallgatta, nézte végig a demókat, s döntött sorsukról. A Dal elődöntőire harminc művet szűrtek ki, melyek a legutóbbi három szombaton képernyőre is kerültek.
Tisztes iparos produkciókat láthatott a Duna csatornára kapcsoló. Nem akadt kiemelkedő szerzemény, előadás. Olybá tűnt, mintha a szerzők és előadók igyekezete csak a minimumcélt szolgálta volna, az elődöntőbe, képernyőre jutást, azáltal országos ismeretségre szert tenni. A könnyűzenei iparban egyáltalán, vagy kevésbé ismert előadók a műsort inkább ingyenes marketinglehetőségnek, mint komoly versenynek tekintették. Persze, mint mindig, akadtak kivételek. Kállai-Saunders András nem ült a babérjain (pedig 5. helyezése után akár meg is tehette volna), de újra eléggé ütős szerzeménnyel jelentkezett.
Pélyi Barna felbukkanása kellemes meglepetés. A saját útját járó zenész újra nem a popzenei fősodorba sorolható alkotással rukkolt elő. Fellépésével a személyes példamutatás pedagógiai alapelvének gyakorlatba ültetésével bizonyított, volt és jelenlegi tanítványainak. Egy előadó, oktató így válhat hitelessé.
A Megasztár tehetségkutató egyik győztese, Tolvai Reni, hosszabb ideje csak a bulvársajtóban tündökölt, hol dekoltázsaival, máskor fogyókúráival. A Dalban megjelenése kisebb meglepetés. Az előadónő alakját látva a néző megállapíthatta: bizony a fogyasztások kevésbé bizonyultak sikeresnek, eléggé teltkarcsúnak tűnt. A néző következő megállapítása az, hogy kár volt Kállai-Saundersszel bimbózó kapcsolatát veszni hagyni, ugyanis dalocskája gyengére sikeredett. Hiába háromperces műsorának látványos körítése, elkelt volna az amerikás magyar segítsége.
A dalok többsége egy-egy refrén, unos-untalan erőltetésében merült ki. A szerzőknek a refrének közötti átkötés okozhatta a legtöbb fejtörést. Az előadók a gyenge dalokat a popzenében ritkábban használatos hangszerekkel (hárfa, tamburin, hegedű) és látványelemek tömegével igyekeztek feltupírozni. Egy-egy produkció láttán a nézőnek egy régebbi reklámszöveg merült fel tudatalattijából: „Tartalma a forma. Amfora” (valamikori üvegárukat forgalmazó bolthálózat). Ráadásul a látványosságra a MTVA is alaposan rátett. A fénytechnika alkalmazása néha teljesen öncélúvá vált. MTVA technikusok akkora színkavalkáddal és fényerővel dolgoztak, hogy gyakran az előadókat nem lehetett látni.
A zsűrinek nem volt könnyű dolga (soha nincs). A gyenge felhozatalból próbálták az elfogadhatót megtalálni. A tavalyi ítész csapatból csak Pierrot maradt. Hozzá három új tag csatlakozott: Zséda, Frenreisz Károly (Metró, Skorpió) Both Miklós (világzenész). Az új összetételű véleményező csapatban Pierrot és Both, felvállalva a hálátlan feladatot, őszintén, kritikusan viszonyult minden produkcióhoz. Szigorúan szakmai és marketing szempontokból bírálták az elhangzottakat. A dalok mennyire lennének eladhatók a nemzetközi könnyűzenei piacon, mennyire menedzselhetők, egyáltalán meghallgatná-e valaki a Lajtán túl? Náluk nincs udvariasság, púder, csak a látottak érzelemmentes, többszempontú elemzése. Az ilyen jellegű kritikák az érintetteknek, bármennyire is lesújtóak, többet használnak, mint a semmitmondó maszatolások.
A néző kíváncsian várja a középdöntőket. A továbbjutott dalok ismeretében neki, és a zsűrinek is kimondottan nehéz dolga lesz olyan dalt kijuttatni Stockholmba, amellyel azért Magyarország nem fog olyan nagyot égni.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás