A Hazajáró természeti, turisztikai és kulturális magazin a magyar televíziózás utóbbi néhány évének egyik legértékesebb sorozata. A Rockenbauer Pál rendezte, forgatta Másfélmillió lépés Magyarországon, a Tisza sorozat méltó folytatása. Eddig száztizennégy rész készült el, melyekben a történelmi Magyarország különböző helyeit, értékeit, érdekességeit mutatták be.
Február 9-én Debrecenbe látogatott a sorozat két túrázója, Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor. A Belvárosi Művelődési Házban tartottak élménybeszámolót, melyre teljesen megtelt a Pódium terem. Kenyeres Oszkár meg is jegyezte, hogy egy éven belül harmadszor járnak a cívisvárosban. Először, valahol a városszélen, mindössze húszan voltak kíváncsiak rájuk, legközelebb többen, most pedig, óvatos becslés szerint is, az érdeklődők száma meghaladta a százat.
A két és félórányi közönségtalálkozó kimondottan jó hangulatban telt. A „hazajárók” beszéltek a sorozat céljairól, a bejárt helyekről, megismert emberekről. Az epizódok készítését hármas cél vezérelte: bemutatni a Nagy-Magyarország természeti szépségeit, történelmi emlékeit, és az anyaországon kívüliek életét, a kisebbségi létet. Társul hozzá geológiai, földrajzi, néprajzi ismeretterjesztés.
A túrázók beszéltek önmagukról, a sorozat indulásának előzményeiről, Kenyeres és Jakab egymásra találásáról. Az első évad 2011 szeptemberében indult. Ekkor még Kenyeres Oszkár mellett Pintér János gyalogolta a kilométereket. Egy év után azonban kivált a csapatból. A műsor készítői ekkor keresték meg Jakab Sándort, aki szíves-örömest vállalta a feladatot. Nem ismeretlenül került a stábba, hiszen a közös szerelem, a Börzsöny, a hegységbeli túrák alkalmával korábbról ismerték egymást. A Börzsöny szeretete nem véletlen, hiszen a hegység két oldalán születtek, élnek, Jakab Sándor az Ipolyság melletti Tesmagon, Kenyeres Oszkár pedig váci.
Felváltva meséltek az élményekről, de szóltak az egyes epizódok elkészítésének körülményeiről is. Az elmondottakat képekkel gazdagon szemléltetették. A sorozat több epizódjának egy-egy részletét is levetetették. Egy hosszabb, huszonhat perces összefoglalóban megszólaltak mindazok a külhoni, Kárpát-medencében élő magyarok, akiknek a magyarságról, a kisebbségi küzdelemről, a fennmaradás nehézségeiről és az anyaországgal való kapcsolatról megszívlelendő, elgondolkodtató mondani valója akadt. Az eszencia egyben a „hazajárók” ars poeticája is.
A komoly, mélyen szántó gondolatokat vidám, nevettető percekkel váltották. Összeállítottak egy bakiparádét, melyet első alkalommal vetítettek le a debreceni közönségnek.
Emlegették a forgatás nehézségeit. Legkomolyabb gondot a vendégszeretet okozza. Ahol megállnak, márpedig gyakran megteszik, pálinkával fogadják. Úgy kell inniuk, hogy ne sértsék a vendéglátókat, de ne menjen a forgatás rovására sem. Komoly akadályként szóltak a kutyákról. A hegyekben, a havasokon szabadon kószálnak a nyájat őrző, vagy kóbor ebek. Megszelídítésük, támadásaik kivédése nem egyszer hátráltatta a továbbhaladást. Volt, amikor csak sokkoló használatával sikerült a koloncos kutyát ártalmatlanná tenni. Kenyeres Oszkár hozzátette, hogy azért a legeredményesebb módszernek eddig a négylábúak megetetése bizonyult. Okozott kellemetlenséget az időjárás, a terepviszonyok, néha a hatóság is.
A találkozó végén az érdeklődők tehettek fel kérdéseket, majd a túrázók elköszöntek. Ekkor volt alkalmam néhány szót váltanom, először Kenyeres Oszkárral. Elmondtam, hogy a sorozat hatására Siklódtól Lékáig több helyet kerestem fel. Oszkárnak szíve csücske Siklód. Annyi szépséget, autentikus népi építészeti emléket, vendégszeretet ritkán tapasztalt, mint ott. Egyetértettünk, hogy Siklódon vigyázni kell, mert az oda eljutókat a helyiek mértéktelen mennyiségben kínálják pálinkával. Egyik túravezetőjükkel meg is járták. A siklódi illetőségű vezető a parajdi sóháton kísérte a Hazajárót. Útközben megivott nyolc-tíz doboz sört, házi főzetet megmérhetetlen mennyiségben. Nem csoda, ha „kiütötte” magát. A százharminc kilós, százkilencven centi magas embert ketten támogatták. Nem vonszolták hazáig, mert nem maradt volna erejük a túra folytatására. Siklód közelében az útszélre fektették, beszóltak a faluba, majd mentek tovább. Másnap érdeklődtek a túravezető felől. Megnyugodva hallották a kedvező hírt, a magatehetetlent sikerrel haza szállították.
Jakab Sándorral ugyancsak beszélhettem. A téma adott volt. Édesapám szintén Ipolyság mellett született. Sándor arca fel is derült Kistúr nevének hallatára. Elmondtam, hogy évenként járok arra, nyáron meg is keresem Tesmagon. Elmondta, hogy az eddig elkészült száztizennégy részből természetesen az Ipollyal kapcsolatos három epizód áll hozzá legközelebb. Idén tervezik az Ipoly vidéke bemutatásának negyedik részét. A folyó forrásától, Losoncon át Alsósztregováig, Szklabonáyig, azaz Mikszáth Kálmán szülőföldjéig bezárólag forgatnának. A forgatókönyv kész, az időpontok és helyszínek egyeztetésénél tartanak.
Egy idős hölgy az Isten áldását kérte további munkájukra. A tévés túrázók kétszázötven részre tervezik a sorozatot, tehát elkél az áldás.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás