Több mesekönyvben megtalálható Büszke Kocsis Tibor meséje, a Kecske-katonaság. Egy szegény fiú a katonaságtól leszerelve kecskepásztornak állt. Az állatokkal katonásan beszélgetett, amelyek idővel kezdték megérteni.
A fiú gondolt egyet és a négylábúakat katonai kiképzésnek vetette alá. Egy úr látta a kecskék katonás viselkedését (sorakoztak, vigyázzba álltak, oszoltak). Fiútól megvette a kecskéket. Az állatseregletet barátainak, ismerőseinek parádéztatta (ma cirkuszi produkciónak mondanánk), míg egy másik úr többet ígért az egészért. Mindenki jól járt: a tulajdonos sok pénzt kapott, a pásztor több fizetést, amiből takaros kis házat is épített.
A Fényesudvarban nem kecskékkel, hanem gyerekekkel valami hasonló zajlott. Három fiúcska szemmel követhetetlen sebességgel cikázott. Élvezték a féktelen rohangálást. Nem számított egy, a lábuk alá tévedő kutyus megtaposása, vagy a felnőttek hirtelen irányváltoztatásra kényszerítése. Rövidesen azonban katonás férfihang harsant:
- Állj! – bömbölte tele a légteret az apuka.
A gyerkőcök a felszólításra az esetek kilencvenkilenc százalékában füle botjukat sem mozdítják. Most más történt. A legtávolabb jutó legkisebb, mint a cövek meredt meg. A másik kettő sem lépett tovább kettőnél többet.
- Hozzám! – hangzott el a következő ukáz.
A fiúk inaszakadtából rohantak az apa felé, füstölgött talpuk alatt az aszfalt, ahogy fékeztek előtte.
- Sorakozó! – mire mindhárman egymás mellé álltak.
A történéseket figyelők szidást vártak, ám komoly meglepetésükre cukorkaosztás következett. Fejenként három-három szem kézhez vétele után a szülő újabb katonás utasítással egrecíroztatta fiait:
- Oszolj!
A lurkók pillanatok alatt a szélrózsa minden irányába spricceltek szét. Újból eszeveszett szaladgálás következett. Az egyik a túlzott lendülettől eltanyázott. Fektében sírásra görbült volna a szája, de nemzője megelőzte:
- Katonadolog – mire a dresszírozott, könnycsepp nélkül, kénytelen-kelletlen feltápászkodott.
Egy perc után újabb vezényszó szaggatta szét a város zajait összesítő morajt:
- Futólépésben hozzám!
A gyerekek a parancsot ellenvetés nélkül teljesítették. A korábban elesett kapott egy kokit a fejére, mert nem volt elég ügyes, aztán az apa oszlopba állította őket, és szinte masírozva elhagyták a helyszínt.
A néző eltöprengett a látottakon: ez most nevelés, idomítás vagy katonai kiképzés volt?
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás