Egy padlás mindig izgalmas, mert rejtélyes és titkokat tartogat. Nem tudni, mi van a homály mögött, mit takar a pókháló, mi lapul a korhadt dobozban, ki áll a szerszámos szekrény ajtaja mögött. Mindig félelmetes fölmászni, de izgalmas is, ezért minden emberben benne van a vágy: nézzünk föl a padlásra. Legalább életünkben egyszer.
Régen várt előadást szervezett bemutatói közé a Csokonai Nemzeti Színház. Meghívta a nézőket a Padlásra. Na, most fölmásztunk. Hála a szervezőknek. Mert olyan élményben volt részünk, amire emlékezni fogunk.
E vélemény megírásával szándékosan vártam néhány napot ahhoz képest, hogy én mikor láttam. Mert a 15 éves fiam az osztályával két nappal később nézte meg, és kíváncsi voltam a véleményére. Lenyűgözte a darab, de nem csak őt, az osztálytársait is.
Nagyon tetszett nekik a nyelvi humor (nekem is), kedvenc jelenetemnek mondom a gombócdobálást, ami bravúrosan pontos és látványos volt.
A Presser Gábor-Sztevanovity Dusán-Horváth Péter máig népszerű félig mese, félig musicalje, A padlás tizenkét előadáson volt látható a Miskolci Nemzeti Színház előadásában. Rusznyák Gábor precízen és igen látványosra, mozgalmasra szervezte a darabot, egy pillanatra sem lehetett unatkozni. Nagyon kedves volt az időnként becsempészett humor, ami oldotta az olykor misztikus, vagy éppen feszült, izgalmas hatást.
A történet ismerős lehet sokak számára: egy padláson, „Ég és Föld között” játszódik a történet, és minden megtörténhet, akárcsak a mesékben. Egy fiatal tudós megszállottan dolgozik szuperintelligens számítógépén, de életébe belecseppennek bizonyos bolygó lelkek, akiket csak a tiszta emberek láthatnak. No, meg egy bűnöző, rendőrök, nagymama, vagyis játék és valóság egyszerre a színpadon, jó és rossz emberekkel, ahogy az lenni szokott. Ám a végén persze minden jóra fordul.
Nagyon élvezetes két órát kapott, aki láthatta a darabot, köszönet érte a szervezőknek és a művészeknek. Sajnos, csak tucatnyi előadásra szerződtek a miskolciak, így sokan nem tudták megnézni a darabot, de talán nem is baj, nem biztos, hogy mindig jól kell lakatni a nézőt, így a következő jó előadásra éhesebben, fogékonyabban mehetnek a színházbarátok.
De addig is összegezhetjük az egyik elhangzott dal részletével: ezen az előadáson az elégett mécsesek újra kigyúltak, és megálltak végre az évek.
barna
Új hozzászólás