Kalmopyrin bácsi már túl van a hetedik ikszen. Élemedett kora ellenére virgonc és gyors észjárású. Azt mondja, mindez a Kalmopyrintől van.
Tömve a patika. Állítólag az országban már tetőzött az influenza, megfázásos tünetekkel tíz százalékkal kevesebben fordultak orvoshoz, e tény azonban vajmi kevésbé látszik a gyógyszertár forgalmán. A betegek vagy küldötteik türelmesen várják sorukat. Halkan beszélgetnek, melybe rendszeresen belekontrázik egy-egy prüszkölés vagy komolyabb köhögésroham. Nem is feltűnő, hiszen az ácsorgók mindegyike valamilyen kapcsolatban áll betegséggel, és éppen a kiváltandó, megvásárolandó piruláktól várják a jobbulást. Természetesen nyavalyákról, orvosokról, gyógymódokról cserélnek eszmét. Mindenki esküszik valamilyen tuti gyógymódra (néhány férfi kalapkúrára szavaz), de akkor mit keresnek itt? Szó esik a lottóötösről, hogy az istennek sem akarják kihúzni azokat a számokat, amelyekkel végre elvihetik a három milliárdot. A hosszú nyeretlenségi sorozat kapcsán többen fennhangon állami susmust emlegetnek.
Józsi bácsi, alias, Joe, a kelleténél hangosabban heherészve viccet mesél. Haverja oldalát bökdösve fröcsögi:
- Két fátyol találkozik. Az egyik megkérdezi: te fátyol? Mire a másik: nem, retyketek.
Meg se várva a poén hatását, Overdose módra felnyerít. A környéken ácsorgó nénikék szemrehányóan pisszegnek az öregre, ám őt a legkevésbé zavarja, mert a lényeget még kétszer elismétli. A harmadik újrázást sorra kerülése okán megússza a várakozó tömeg.
A gyógyszerésznő jó ismerőként üdvözli. Udvariasan kérdezi:
- Mit tetszik kérni, Józsi bácsi?
Újra nyerít az öreg:
- Ha én azt megmondhatnám! – azzal sokat sejtetően kacsint a középkorú hölgyre.
Pír kúszik a fehérköpenyes arcára, de azért nem adós a válasszal:
- A vén kecske akarja nyalni a sót?
- Naná! – bólogat hevesen, majd hirtelen konyuló kedvvel teszi hozzá: – De legutóbb is már csak a parajdi sóbányában nyalogathattam a falat.
A gyógyszerésznő arcán halvány mosoly suhan át, aztán az öreg jövetele céljára tereli a szót.
- Kedveském, Kalmopyrint kérek.
- De Józsi bácsi! A héten már a hetedik levéllel viszi – fakad ki a gyógyszerárus. – Mire kell magának?
- Mindenre, szívem csücske, mert mindenre jó. Ettől múlt el az isiászom, a lumbágóm, az ízületi fájdalmaim, a fogam sajgása…
- Egyáltalán van olyan, ami nem fáj neked? – szól oda a haver a sorból.
- Ha egy vén trottyosnak nem fáj valamije, akkor már komoly baj van. Olyankor azt hiszem, hogy meghaltam – a poént újabb heherészésbe csomagolva küldi cimborájának.
- Tisztelt patikusnő! – fordul a haver az alkalmazotthoz. – Joe azért kér mindig Kalmopyrint, mert annak idején beleszeretett egy sánta nőbe. Esténként a kocsmában mindig azzal dicsekedett, hogyan feküdt a Kalmo Pirin.
Ez a csattanó ül. A közönség eget rengető röhögéssel honorálja a jól sikerült történetvéget. Egyedül az öreg húzza kissé össze magát. Csak úgy magának motyogja:
- Pedig rejtvényfejtésre is jó.
- A Piri vagy a Pyrin? – évődik vele a patikárius.
- Az utóbbi – elunva az élcelődést, türelmetlenkedik. – Na, adja már a gyógyszert!
Hamar kapja. Elvisel még egy figyelmeztetést:
- Óvatosan Józsi bácsi, mert a túlzott gyógyszerfogyasztásnak beláthatatlan következményei lehetnek!
- Jó, akkor majd adok a kaktuszaimnak is – morog, most már rosszkedvűen, s minden igyekezettel a minél hamarabbi távozásra koncentrál. Haverja mellet is köszönés nélkül sunnyog el. Útját halk kuncogás kíséri, majd a következő pillanatban, talán a kelleténél is hangosabban csapódik a bejárati ajtó.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás