Impressziók a DESZKA Fesztiválról
Kóti Árpád színész „debrecenicum” szerint: hogy gyereke van az embernek, smafu ahhoz képest, hogy unokája van. A kiváló aktor novemberben lesz 80 éves, van tehát a tarsolyában élettapasztalat, ő már csak tudja. Tömény unokázás miatt nem tudtam gyorsan reagálni a DESZKA-n szerzett élménytömegre, másfél éves kislány unokám állandóan a fejemre akart mászni - szó szerint.
A szükség törvényt bont, talán jó is kijöhet a késlekedésből, okoskodtam: legalább kiderül, hogy egy hónap múltán mire emlékszem vissza. Mire érdemes visszarévedni? – ami persze nem az előadásokat minősíti, sokkal inkább az én memoriális képességeimet.
A Debreceni Színházi Kerekasztal a kortárs magyar drámák fesztiválja. A rendezvény „hazánk legrangosabb színházi szemléjének” dicséri magát, ha benne van a három legfontosabban, az is nagyszerű. Mindig az elmúlt év kortárs magyar színházi és irodalmi terméséből szemezgetnek. A látogatókat az előadásokon kívül beszélgetésekkel, felolvasó színházi előadásokkal, író-rendező-néző találkozókkal, kiállításokkal is várják. Így volt ez most is.
Az idei DESZKA-ra már előzetesen rányomták bélyegüket a szomorú veszteségek. Februárban meghalt Borbály Szilárd költő-író-tanár-drámaíró-irodalomtörténész-közíró, eldobta magától az életet, elege lett a sárgolyóbisból, önnön múltjából-sorsából-életéből-pszichéjéből. Azt hallani, hogy Árkosi Árpád fogja emlékezetére megrendezni a következő évadban az egyik darabját, talán az Akár.Akárki című szövegbe önt életet, képes legyen „mozogni” a deszkákon. Árkosi Árpád felesége januárban halt meg, a szép és tehetséges színésznőre, Zborovszky Andreára a debreceni színházbarátok is jól emlékezhetnek, több fontos szerepet is játszott itt 1993-ban, ’94-ben. Pinczés István súlyos betegségéről is vigasztalan hírek terjedtek-terjednek. Nem is soroljuk tovább.
Már lezajlott két-három előadás, ám e sorok írója számára akkor vette kezdetét az eseménysor (immár nyolcadik alkalommal pergett március 21. és 28. között), amikor az Erdélyi Vándorszínház készülődött az előadáshoz az Ady-parkban. Abban a kis mélyedésben - amit a hírek szerint most el fognak tüntetni, a fákat kivágták -, az Ady Endre Gimnázium és a Csokonai Színház közötti téren. Szinte valósággal hideg volt március 23-án, vasárnap délután, sajnálkoztunk is több színjátszólányon, akiknek szerepük szerint igen könnyedén kellett öltözniük. Amikor megpillantottuk a szedett-vedettnek vélt kis társaságot, nem nagy várakozással tekintettünk a jövőbe. Szerencsére tévednünk kellett, igen kellemesen. Két-három perc se telt el az előadásból (Bükkfaszéki Márika, írta: Kele Fodor Ákos, rendezte: Csuja László), s bebizonyosodott, hogy profi társulattal van dolgunk. Egy-két mozdulat, grimasz, felvett testhelyzet, kész is a boszorka, gyors, eltalált mimika, s kész is az ördög. E sorok írója abban a nem várt kegyben részesült, hogy a főszereplő hölgy, a társulat primadonnája-naivája, Keresztes Ágnes (mint később a neve kiderült) egy pár másodpercre hirtelen az ölébe telepedett. De fájdalom, nem szökkenhetett szárba ez a „kapcsolat”, mert az Ördög (tűnjön a pokol fenekére!) rögvest odakeveredett „két szerető szív tiszta búzája közé”, s véget vetett a ki sem lombosodott liezonnak. Szóval ez a kellemes intermezzó mindjárt lekenyerezte ítészünket, aki biztos benne: a bájos és tehetséges növendékről, a marosvásárhelyi színművészeti egyetem harmadéves hallgatójáról még valószínűleg sokat hallunk mi, a színházművészet kiábrándíthatatlan búvárlói. Ő képviselte a commedia dell’artéban a szépséget és tisztaságot, amely emberminőség természetesen győz az ötletgazdagon megrendezett, élvezetes játék végén.
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
A megnyitó ünnepséget (március 21-én) Borbély Szilárd Míg alszik szívünk Jézuskája című betlehemes misztériumának epilógusával nyitották meg, a szöveget Újhelyi Kinga színművésznő zenésítette meg, s Gyülvészi Péter karvezető erre az alkalomra írta át kórusművé. E művel ajánlotta a színház az idei Deszka Fesztivált az elhunyt szépíró emlékének. Az ünnepség végén vastaps köszöntötte az egy héttel azelőtt Kossuth-díjat kapott Kóti Árpád színművészt, a Balázs Béla-díjas (film)rendező Mispál Attilát, illetve a Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett Dánielfy Zsolt színművészt és Asbóth Anikót, a Vojtina Bábszínház igazgatóját.
A megnyitón különleges zenei csemegeként csendült fel Vajda János Cantus Firmus című művének részlete, amely április 11-én a Város Napja alkalmában hangzott el először egészében. Az oratórium Debrecen város dicséretére olyan költők szövegeire készült, akik egykor a Református Kollégium diákjai voltak.
A hazai és határon túli magyar nyelvű színházakban évadonként mintegy négyszáz művet játszanak, ezek közül nyolcvan-kilencven kortárs magyar darab. A fesztivál válogatói több mint hetven előadást néztek meg, ezekből állították össze a programot. Az idei fesztivál tizenhat vidéki és öt fővárosi produkció mellett négy előadást látott vendégül Romániából (Erdélyből és a Partiumból), s négyet Szerbiából (illetve a Vajdaságból). A darabok háromnegyed része ősbemutató volt.
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Újdonság volt az idei seregszemlén, hogy idegen nyelven is megszólalt az egyik kortárs magyar dráma, Háy Jánosnak A Gézagyerek című darabja (amelynek mellesleg itt, Debrecenben volt az ősbemutatója Pinczés István rendezésében, s számos díjat „begyűjtött”). Szerb nyelven hangzott el a Piroti Nemzeti Színház tagjainak előadásában.
Az igazsághoz tartozik, hogy igen sok volt a debreceni produkció, szám szerint kilenc: Absinth, Antigoné, Első szerelem, Elnémulás, Boldog képek (Vojtina), Novemberi éj, Artúr, a cipőhorgász, Bors néni, Bors!, Kalózkaland (Vojtina).
Ami a településeket illeti, a fesztiválon az előadások és társulatok révén érintve volt Szombathely, Zalaegerszeg, Sepsiszentgyörgy, Nagyvárad, Szabadka, Szeged, Budapest, Pécs, Kelebia, Temesvár, Marosvásárhely, Magyarkanizsa. Ezek három országot képviselnek: Románia, Szerbia, Magyarország.
Erdei Sándor
Új hozzászólás