A teljes neve Szabó Lőrinc József (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, Józsefváros, 1957. október 3.) volt a Kossuth-díjas költőnek, műfordítónak, a modern magyar líra nagy alakjának. Ősei kálvinista papok és tanítók voltak. A család Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől nemességet kapott „gáborjáni” előnévvel. Iskoláit Balassagyarmaton, Debrecenben és Budapesten végezte.
Legendássá vált az a verse (a versben a kis eset), hogy Debrecenben – egy diákgyermek álmodozó szemével - Óriásnak olvasta az órást a mester műhelyének ajtaján. Nagy szellemi-lelki utat tett meg az ifjonti mestermásoló strófáktól a mélyfilozofikus versekig, meg az olyan nyomasztó-zsarnoki szerelmes költeményekig, mint a Semmiért egészen, amit az ő előadásában is ismerhetünk – egy régi rádiófelvételnek köszönhetően.
Miben is hihetnék másban, mint az anyagban? – ez volt a világnézete, legalábbis egy időben. Sokszor irtózatos magánynak élte meg az életet, kortársait, „barátait” nemigen tudta elviselni. A Semmiért egészen az olyan igazságtalan-hímsovén szerelmi versek közé tartozik, mint Adytól az Elbocsátó szép üzenet.
(erdei)