A teljes neve Szabó Lőrinc József (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, Józsefváros, 1957. október 3.) volt a Kossuth-díjas költőnek, műfordítónak, a modern magyar líra nagy alakjának. Ősei kálvinista papok és tanítók voltak. A család Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől nemességet kapott „gáborjáni” előnévvel. Iskoláit Balassagyarmaton, Debrecenben és Budapesten végezte.
Legendássá vált az a verse (a versben a kis eset), hogy Debrecenben – egy diákgyermek álmodozó szemével - Óriásnak olvasta az órást a mester műhelyének ajtaján. Nagy szellemi-lelki utat tett meg az ifjonti mestermásoló strófáktól a mélyfilozofikus versekig, meg az olyan nyomasztó-zsarnoki szerelmes költeményekig, mint a Semmiért egészen, amit az ő előadásában is ismerhetünk – egy régi rádiófelvételnek köszönhetően.
Miben is hihetnék másban, mint az anyagban? – ez volt a világnézete, legalábbis egy időben. Sokszor irtózatos magánynak élte meg az életet, kortársait, „barátait” nemigen tudta elviselni. A Semmiért egészen az olyan igazságtalan-hímsovén szerelmi versek közé tartozik, mint Adytól az Elbocsátó szép üzenet.
(erdei)
Szabó Lőrinc: Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívül, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.
Új hozzászólás