Két, istentől elrugaszkodott ember lelki találkozásának lehettek szemtanúi azok, akik február 20-án este a Déri Múzeumban megnézték Hobo Faludy estjét.
Már csak lelki találkozás, melynek azonban évtizedekre visszamenő materiális előzménye van. Nem véletlen az est címe, mely Faludy egyik Villon vers átköltése, hiszen két vándorló, kóborló művész nézetazonosságát fejezi ki.
Hobo 1957-ben egy stencilen sokszorosított és tiltva terjesztet lapon olvasott először Faludy verset. Bevallása szerint ez az opusz fordította az irodalom felé. A korábban, iskolásként megismert, kötelezően megtanult, Rákosit istenítő versek, Hobo emlékezetéből nyom nélkül törlődtek, hatásuk az irodalomszeretet kialakulására nem mérhető.
1978-ban megalakult a Hobo Blues Band. Hobo az első lemezére szerette volna feltenni a Ballada a senki fiáról c. megzenésített költemény. A Sanzonbizottság cenzúrázta. Nem engedte. Indok: disszidens műve ne szerepeljen a szocialista kultúra palettáján. Az 1984-es Vadászat korongra hasonló ok miatt nem kerülhetett fel. Végül a mester halála után két évvel a Bolondvadászat c. CD 16. dalaként hangozhatott fel a vers megzenésített változata.
1988-ban Hobo Amerikába utazhatott. Meglátogatta volna Faludyt, aki akkortájt Torontóban lakott. Telefonon időpontot egyeztettek, ám magyar besúgó még Amerikában is akadt, így hazarendelték.
A rendszerváltást követően Faludy György hazatért. Hobo és a mester találkozásai rendszeressé váltak. A Blues Band egyik tabáni koncertjén Faludy is megjelent. Hobo a költő a Ballada a parlamenthez c. versének zenésített változatát adta elő. A szám sikerén felbuzdulva Faludy a színpadra lépett és két versét mondta el. A húszezres hallgatóság néma csendben hallgatta a rockszínpadokon ritka szót.
Hobo Faludy estje 2003-ban készült el. Vidnyánszky Attila rendezte. A premieren a költő is hivatalos volt. Hobo tréfával készült. A színpadon levette bakancsát, zokniját (ez utóbbi egyike a dobos fején landolt), majd csupasz lábfejére visszahúzta a 48-as lábbelit. A nézők a jelenetet meredt csendben figyelték, csak a 93 éves költő éktelen röhögése töltötte be a nézőteret. Ugyanis Faludy soha nem hordott zoknit.
A mester 2006-os halálakor Hobo hosszan búcsúzott tőle. Negyvennyolc percen át a költő verseit mondta, énekelte.
Az előadói est lázadó hangú kezdete utalt a magyar jelen tarthatatlanságára. A visszatérő kérdés: „csak én fogjam be a pofámat?”, utalás a közelgő parlamenti választás előtti véleménynyilvánítás korlátozásának, az uralkodó párt agymosó kommunikációjának veszélyére.
Ballada a parlamenthez
(részlet)
Most, hogy a bitó árnyékában állok,
a parlament eszéhez apellálok.
Mert jogában áll minden féregnek, dögnek
Védekezni, ha életére törnek,
A kutya vonít, a kígyó sziszeg,
a farkas üvölt, s ebben a hideg,
tetves ketrecben, ahova bezártak:
csak én, csak én fogjam be a pofámat?
A lázadó Hobo következő interpretációját is a fentebbi gondolatok ihlették
…Aludj a holt vidék
ölén, hol nincs már híre Dózsa Györgynek.
Aludj, mint Vörösmarty és Vitéz!
Aludj, mert jobb nem élni itt e földek
között…
(József Attila sírjára)
A mai magyar valóságban következmény a migráció, a tömeges külföldre vándorlás, mert itthon élni egyre nehezebb.
Hobo nem is annyira szavalta, hanem gondolkodva mondta a Faludy verseket. Visszafogott, fojtott előadásmódja mögött érezhetően jelen volt az elégedetlenség, düh, a lázadás szükségességének sugallata.
Az est következő része az emlékezésé volt. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatják Faludyt, a hírhedt recski táborba szállították. A keserves körülmények között is alkotott. 1952-ben született meg a Magánzárkában című, melyben sanyarú sorsa közepette is a kitartásról írt. A recski „élmény”-t ’56 váltotta. A költő forradalmi gondolatait tolmácsolta Hobo, majd Nagy Imre c. versét mondta el.
Az emlékezést békésebb versek követték: szerelmesek, Villon átiratok váltották egymást, elmondva, énekelve.
Az est utolsó harmadát a hobók sorsának, a hobóság magyarázatának szentelte. A hobó a táradalom peremén élő, önként vagy kitaszítottan a szabadságot vállaló, gyakran megalázott számkivetett. A következő idézetek ezt az állapotot írják körül:
…megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt…
(Ballada a senki fiáról)
Az őszi sárban már magamban járok,
s lábam nyomában a Kaszás üget,
hajam deres lett és az utcalányok
másnak mutatják már a mellüket,
s a csillagok is már fakóbban égnek,
mint egykor égtek, mikor este lett:
ajánlom bűnös lelkemet az égnek,
s az út sarának vézna testemet.
(A TESTAMENTUM I. rész)
Hobo az előadás végén humorba csapott át (tehette, hiszen kétszer tapsolták vissza, sikere vitathatatlan), s bejelentette, műsora legsikeresebb Faludy négysorosával búcsúzik:
NÉGYSOROS VERS,
melyet Villon halálítélete szélére írt
Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.
A polgárpukkasztó befejezés megint csak a konvenciók, a megszokott, az általános elleni lázadás, a hobó cinizmus megnyilvánulása.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás