A börtönben lassan telnek a napok. Huszonnégy óra negyvennyolcnak tűnik. A zárkákban pangás, a rabok egymást (is) unják. Az araszoló idő agyoncsapása a lakók legfőbb gondja. Ki olvas, ki szívszerelmének körmöl kilométer hosszú levelet, más belefáradt a tévécsatornák intimbetét reklámjaiba, csak egyvalaki vigyorog. Őt szabadlábra helyezik.
Kereső
Legújabb írások
Díszpolgár a Facebookon
Képtár
A legtöbbet olvasott
A hét verse
Ahogyan a szobrász
önti a gipszet
a halhatatlan
arcra, azonkép
öntjük mi céhesek-
mívesek szavunknak
anyagát és várunk,
várunk, míg a kíntól
kővé nem mered.