Hervasztó látvány a magyar vasút és környezete: gaz és szemét mindenütt. A sínek eltűnnek a gyomtengerben, az állomások gondozatlanok, a dudva ott burjánzik az épületek és peronok mellett. Természetesen tisztelet a kivételeknek.
A vasút veszélyes üzem. Még inkább azok számára, akik illetéktelenek. Olcsó az emberi élet. Csak egy rendeltetett az embernek (Macskáknak miért hét?), sokan mégis felelőtlenül sáfárkodnak vele.
Az élet különböző területeinek szabályozására alkotják a törvényeket, szabályokat. A közúti közlekedés zsinórmértéke a KRESZ. A rövidítés eredeti jelentését sokan nem ismerik (szabályait még kevésbé, vagy nemes egyszerűséggel mellőzik az előírtak betartását, alkalmazását).
A tél másodszor is megtréfálta Debrecent. Kivárta a hosszú hétvégét, amikor az önkormányzat dolgozói pihenőre vonultak, a közmunkások letették lapátjaikat.
Közismerten sok kivetni való akad a honi gépkocsivezetők közlekedési moráljában. Bár akadnak környező országbeliek, akiknek állampolgárai még durvábban vétenek a közlekedési szabályok ellen, agresszívebben vezetnek.
Sajnos, megint írni kell a belvárosi utcák egyirányúsításáról. A forgalmi rend megváltoztatása az autósoknak inkább bosszúságok forrásává vált, mint a könnyebbséggé.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.