Nemrégiben Újfehértó és Hajdúhadház között, nyílt pályán siklott ki egy vasércet szállító tehervonat kilenc kocsija. A szállítmány Záhonyból indult, úti célja pedig Ausztria volt.
A honi, többnyire alsóbbrendű utak állapota rossz, sok helyen balesetveszélyes. Főbb útjaink között is akadnak kifogásolni valók. Akik autóztak a 34-sen vagy a 38-son Tarcal–Tokaj között, most hevesen bólogathatnak.
Magyarországon a vasútépítési láz a 19. és a 20. század elején érte el csúcsát. Az I. világháború végével és a trianoni diktátum következtében a vasúthálózat kétharmada más országokhoz került. Azóta a jelenlegi Magyarország területén új vasútvonalat nem építettek. Egy kivétel: az 1940-ben visszatért Észak-Erdély, Szeretfalva-Déda, 43 km-es vasútvonalának megépítése volt.
Emlékszem az első alkalomra. Számos edzőtermi bérlet és aerobik óra után egy ismerősöm ajánlotta Csirkésné Tar Erzsikét, mint senior Alizetics oktatót. Szkeptikus voltam, nem hittem, hogy ez a torna nekem való.
Dr. György Ilona: Egyetemi Docens. A heves megyei Verpeléten született. Édesanyja háztartásbeli, édesapja a Heves Megyei Áramszolgáltató vezető szerelője volt. 1962-ben végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen.
A debreceni tömegközlekedés Magyarországon alapjaiban is különleges. Nem csupán azért, mert a cívisváros a négy magyar város egyike, ahol helyi villamoshálózat működik. Annál is inkább rendkívüli, hogy a közösségi közlekedés rendszere mind egyre kaotikusabb, ráadásul rendre képes az utazóközönséget meglepni.
Néhány éve Szegedem történt. Valószínűleg nem egyedi és megismételhetetlen, hanem egy folyamat két epizódja. Akár más városban is láthattam volna, mint az írás későbbi részéből ez ki is derül.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.