A debreceni tömegközlekedés Magyarországon alapjaiban is különleges. Nem csupán azért, mert a cívisváros a négy magyar város egyike, ahol helyi villamoshálózat működik. Annál is inkább rendkívüli, hogy a közösségi közlekedés rendszere mind egyre kaotikusabb, ráadásul rendre képes az utazóközönséget meglepni.
Az energiatakarékosság, mondhatnám rezsicsökkentés tömeges elkezdése óta a DKV járatainak menetrendje is gyakran változik. A villamosjáratok ritkultak, hétvégente pedig pótlóbuszok helyettesítik a szerelvényeket. A buszok esetében hellyel-közzel a szokásos késés-érkezés-késés rendszer figyelhető meg. Ezzel szemben azonban fontos megjegyezni, hogy a villamosok nemrégiben történt járatsűrítése egy cseppet sem volt az utazók segítségére. A kisebbik gond sem nevezhető elenyészőnek. Az egyes megállókban elhelyezett elektronikus utastájékoztató rendszer (menetrendjelző) által kiírt információk csak részlegesen fedik a valóságot: maradjunk annyiban, hogy a villamos jön. Jön majd valamikor. Bő 21 perces ígéretet követően hirtelen percekkel csökken az előrejelzett várakozási idő, majd kettőt hátra, egyet előre stílusban ugrálnak a percek, majd mire 1 hátralévő perchez érkezünk, na akkor lehet számolni kb. 2-3 perc múlva esedékes érkezési időre. Aztán kisebb mázlival el lehet kerülni azokat a szerelvényeket, amelyek nem kevés ülése, kapaszkodója rejtegeti magán a gyanútlan utas számára az előző éjszaka kellemetlen maradékait.
A villamosokkal kapcsolatban érdekesség, hogy a DKV a Debreceni Egyetem hallgatói számára külön Neptun-üzenetben is garantálta, hogy ezt a fajta szolgáltatást igénybe véve biztosan nem fog senki elkésni az előadásról. Hát, az előadásról biztosan nem, egy gondosan vezetett jelenléti ívvel kezdett szemináriumról, zh-ról már annál inkább. Csupán annyi a különbség, hogy előbbin a jelenlét általában nem kötelező, noha korántsem mondom azt, hogy illenék késni bármilyen óráról is. Villamosozó lévén állítom, hogy jelen helyzetben naponta benzinezni, autóval közlekedni abszolút nem kifizetődő, a villamos, busz meg egész egyszerűen kiszámíthatatlan egyetemistaként. Az egészen új, frissen érkezett „zöld”, környezetkímélő buszok dicséretesek, halkak, kényelmesek. Bár nem mindegy, ha úgyse jönnek?
No, de mi a helyzet hétvégén? Villamospótló. Már, ha érkezik. Hazánkban, így Debrecenben is a labdarúgás a legnépszerűbb sportág, ennek városi szintű velejárója, hogy időnként hazai pályán is rendeznek mérkőzéseket. Így történt ez a Loki–Fradi összecsapáson, amely után csaknem negyven (!!!) percen át fagyoskodtunk a villamospótló megállójában, hiszen a menetrend szerint várható volt egy járat érkezése. Már önmagában a tény kiábrándító és felháborító, hogy meccsnapon nem figyelnek a szurkolók megfelelő kiszolgálására, de ami eztán következett, ennél is abszurdabb. Gyanús volt a helyzet, így merészkedtünk az ügyfélszolgálat segítségét kérni. Nem kellett volna, a fiatalember úgyis váltig állította, hogy a Nagyerdő és a stadion környéke hemzseg a rendőröktől, akik a forgalmat irányítják (este 9 órakor, majdnem egy órával a meccs után, amikor vendégszurkolók már sehol nem voltak). Persze sehol senki, de az úriember minden kétséget kizáróan tudta, garantálta nekünk, akik ott álltunk a helyszínen, hogy arra bizony sem megálló, sem busz nincs, hiszen le van zárva a Nagyerdő a meccs miatt. Végül hosszas sétát követően a Nagyerdei körúton túl találtunk rá az elmúlt félórában egyetlen arra járó pótlóbuszra, amely sofőrje a történet hallatán sűrű elnézést kért – ártatlanul.
Mindebből tanulságként pedig azt hiszem, érdemes leszűrni, hogy az utazóközönség az ígéretekkel szemben sem megfelelő tájékoztatásban nem részesül, kielégítő szolgáltatási rendszerben pedig annál inkább nem, ráadásul időnként még a lehetetlen tudatlanságot is hajlamosak feltételezni rólunk.
Barna Marci
Új hozzászólás