Gitározó író az intellektuális élményeket keresőknek ínyenc fogás. Ha ráadásul Beatlest játszik, kéjesen cuppognak. S ha még ennyi sem elég, desszertnek ott vannak John Lennon magyarra ferdített szövegei. Nem véletlen a ferdítés, mert az író nem ragaszkodott a szó szerinti fordításához, sőt gyakran a magyar mondani való messze került a Beatles elképzeléseitől.
Több mint húsz településen – köztük Debrecenben is – bábszínházak, független társulatok, oktatási intézmények és szakmai szervezetek ünneplik március 21-én a bábszínházivilágnapot.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 168. évfordulóján nemcsak megemlékezések zajlottak, hanem tüntetés is. A fővárosban a pedagógusok vonultak a Hősök teréről a Kossuth térre. Velük tiltakoztak az egészségügyi dolgozók és még további hetven szervezet képviselői is.
Gyula szomszéd a város ismert kémia tanáraként dolgozta végig életét. Munka mellett rendszeresen röplabdázott és síelt. Gyerekei felcseperedtek, a szülői háztól távol próbáltak szerencsét. Megszülettek az unokák, akik igazi városi gyerekként élőben állatot még alig láttak.
Még az előző rendszerben kötelező irodalomként olvastuk Solohov: Emberi sors c. regényét. A főszereplő, Andrej Szokolov, sorsa kilátástalanságából való kiutat a halálban látta, már mindössze négy köbméter földet kívánt maga fölé.
Az újságot írónak a fiókja tele van kész írásokkal. Vannak hónapok óta porosodók. Erre mit csinál? A legfrissebb „élményét” pötyögteti a klaviatúrán (az idézőjel magával a történettel nyer magyarázatot). Ráadásul olyat, amelynek mindegy a megjelenési ideje, nincs eseményhez, határidőhöz, évszakhoz kötve. Mondhatni: időtlen.
Jó lett volna Istennel találkozni, amikor teremtette a világot, meg Ádámot és az ő oldalbordáját, Évát. Akkor szerettem volna kérni tőle egy szívességet, amikor bebuktuk a halhatatlanságot.
A Fényesudvarban akadtam rá. Éppen egy majdnem egész csikkért guggolt le. A szándék acélos, a kivitelezésbe már hiba csúszott. Oka pedig az átkozott alkohol. Vadászunk valószínűleg hosszan próbálta feledni a bút.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.