Kezdeném egy bibliai idézettel a szerdai Mezőkövesden látott Loki-bravúr után. Az Ószövetségben, Jónás könyvében ez áll: „vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt jutottunk ebbe a helyzetbe".
És ez a helyzet többféleképpen is értelmezhető. Először is: miért kell nekünk nyakig a vízben lenni, kapálózni, amikor így is tudunk úszni.
Az elmúlt hetekben ezeken a hasábokon többször is ostoroztam a DVSC együttesét, szkeptikus voltam, és próbáltam magyarázatot találni a gyalázatos szereplésre. Valljuk meg, szerte e hazában mindenki a Lokit temette. Én is.
Most viszont várnék a gyászzenével. Igaz, Verdi Requiemje, vagy netán Mozarté még sajna mindig aktuális, de csak is a fiúkon és Eli bá'n múlik, hogy a fenti akkordokból átúszhat-e a stáb és a szurkolók hada Örömódába.
Már a felcsúti egylet ellen is látszott a váltás helyessége, aztán a diósgyőriek alázása, majd utána a felháborodott ellenfelek szurkolói siserehadának célozgatása mellett, két nap pihenő után jött Matyóföld.
És egy pillanatra térjünk vissza a miskolciak bunda vádjaira Maradjunk annyiban, minimum gusztustalan. Mert ki ne emlékezne arra a három év előtti esetre, amikor a DVTK utolsó meccsét otthon játszotta a Vidi ellen. A fehérváriak hetekkel előtte bajnokok lettek, a Diósgyőrt csak a három pont menthette meg a kieséstől. És milyen az élet? A dunántúliak az ificsapatukkal érkeztek Borsodba. Az eredmény ismert. És én akkor örültem, mert nekik szurkoltam. Nem tettem fel a negyven forintos kérdést, hogy ki is az a szőke gyerek a balszélen tizenhét évesen.
Ezek után nézzük, mi történt Mezőkövesden: óriásit küzdött mindenki. Ha ilyen elánnal játszottak volna az egész szezonban, akkor nem kellett volna temetni a srácokat.
A szakma majd kiértékeli a látottakat, pezsgőt bontani azonban még nem kell. A sorsunk, a sorsod a saját kezünkben, kezedben van. Ha szombaton verjük a Paksot, maradunk az NB I-ben. Atom siker esetén - amikor ezeket a sorokat írom, még hátra van a Paks-Diósgyőr derbi - más a helyzet.
Szombaton tehát irány a Nagyerdei. Jó idő lesz, harminc fok, töltsük meg a lelátókat! Én most példát vennék múlt heti ellenfelünkről. Miskolcon kilencven százalék kedvezményt adnak az utolsó hazai meccsre, a Kisvárda ellen. Nálunk legyen, mondjuk ezen a hétvégén száz forint egy jegy.
Aztán hétfőtől írjanak új pennával a Loki körül sertepertélők! Azt hiszem, mindenki érti, mire gondolok. Félő, ha így marad minden, jövőre is hasonló, ideggörcsös állapotokat érhetünk el.
A debreceni foci piramis, csak akkor lesz megmászhatatlan, ha a csúcsa olyan magasan lesz, mint anno Nofretete hosszú nyakán a jellegzetes konty.
W. Gy.
Új hozzászólás