A lakótelepen, ahol élek, néha érződik a debreceni szennyvíztelep bűze, oda fújja a szél. Havonta egy-két alkalommal. Tehát az én lakótelepem (alvóvárosom) nem saját jogon húgyszagú, az egész cívispolisz vizeletszagát érezzük a ritka, „kitüntetett” alkalmakkor.
Ám a Fényes udvar saját jogon „pompázik” hígürülék-illattal, az ember el sem hiszi talán. Beleszippant a levegőbe, s ott az orrában a félreismerhetetlen nyilvánosvécé-szag. Aztán szertepillant: a földön kortalan férfiak ülnek, kettő-három is, nemrég tántorogtak ki a kocsmából. Ők már nem adnak mások véleményére, magasról lecsinálják azt. Szó szerint. Meg a járdát, a házfalat, ami éppen útba esik. Vizelet-útba. Sok itt a fedélnélküli „jános”, a hajléktalan, az alkoholista, a munkanélküli, az élet árnyékos oldalán veszteglő, esélytelen ember. A döglöttakna-ember, a társadalomból kicentrifugálódott lúzer, a mozgó élőhalott. „Járkálj csak, halálra ítélt!”
„Fényesgettó” – így is emlegetik azok, akik önironikusan beszélnek a lakóhelyükről, szeretve is, bírálva is. Egyik öreg barátunk már legalább öt esztendeje nem landolt a lakótelep talaján, járóképességét elveszítve blokkotthona foglya. Egyedül él, a könyvei jelentik számára a társaságot. Ha elcsíp valamit a gyűlölt tévéhíradóból, megüti fülét valami huncut hatalmi füllentés, meg kell toldania egy-két szemmel a napi nyugtatóadagot.
Azért nem megy le már a boltba sem, mert egyszer hazafelé tartva utána kilépett két kutyatermészetű, fiatal suhanc, s elszedték tőle mindenét. A pénzét is, a vásárolt himihumit is. Nem nagyon ütötték, csak felborították. Elég volt az is, jó ideig feküdt ott, tehetetlen volt, mint a hátára fektetett bogár. Így jár itt mind, aki elaggott, meggyengült. Ebben a „hazazugban” ilyen brutális, állatias őszinteséggel működik a „gyemokrácia”. Aki bírja, marja. A gengszerváltozás nem sokat javított a mindennapi élet minőségi és mennyiségi paraméterein. Sőt még azt is lepusztította, ami így-úgy létezett…
Az árkádok alatt, az ábécé és a posta között élénk a piac. Jó árakat kell itt bedobni, hogy legyen értelme a kipakolásnak. Még szerencse, hogy kínálati piac van, olcsón is lehet kapni valamit. Az egyik árus panaszkodik, hogy van itt egy-két nő, mindig elcsennek az árujából. Mért nincs itt rendőr állandóan?
Egy járatos, öntudatos polgár bölcsködik: - Maga azt hiszi, hogy az a megoldás? Minden öt méteren legyen egy rendőr? Legyünk rendőrállam? Nem az lenne inkább a megoldás, hogy minden embernek legyen munkája, otthona, legyen meg a napi étele, betevője?
V. Bálintot megszólítjuk, megjegyezve, hogy igaza van.
– Nézze uram, teszem azt, van egy fiatal anya két-három kisgyerekkel. Pénz sehol, segély sehol, s egyedül neveli őket. Az a kis nő ölbe tett kézzel nézze, hogy a szeme láttára éhen halnak a gyerekei? Gondolja meg, maga is biztosan csinálna valamit egy ilyen helyzetben? Dolgozzon? Ugyan már, próbáljon már meg elhelyezkedni, a telefonon mondja be, hogy Rézműves Kálmán vagyok, érdeklődnék, hogy betöltetlen-e még a meghirdetett állás. A nyakam a tőkére teszem, ha nem lesz már „betöltve”.
*************
A kiserdő növénytelevényére méltán büszke a helyismereti szakkör, a lokálpatrióták raja, a tájhaza-szerelmes csoport, ám tagadhatatlan: ott is bokáig lehet járni a szemétben.
Egy fiatal férfi sétáltatja itt kétéves leánykáját, a gyerek csacsog, kérdez, kíváncsian felfalná a világot. A fák köze tele van mocskos rongyokkal, papírokkal, üvegtörmelékkel, a törött bútoroktól az ukrán cigis dobozokig minden van az éktelen terítéken.
- Mi az a fekete ott, apa?
- Télikabát – válaszol türelmesen az apa, akiből remélhetőleg sohasem lesz „fater”.
- Mér’ nem a szekrényben van? Megdöglött a télikabát, apa?
- Ja, megdöglött – hangzik a helybenhagyás.
- Mért döglött meg a télikabát?
- Lehet, hogy az is meghalt, aki viselte. Tudod, lakott itt a ponyva alatt egy bácsi, de már nincs itt.
****************
Azt írta a bulvár internetújság, hogy akciófilmbe illő bolti lopás zajlott a Fényes udvarban. Hát hogy lehet az? Akkor mitől fényes az az udvar? A szirénalámpa-villogástól? Talán attól, hogy estente-éjjelente sokat dohányoznak a fiatalok a parkban? A parázsló cigitől fényes, a cigigyújtó gázlángtól? A fiatalok túlnyomó részének fogalma sincs, mit fog csinálni a jövőben. Nem öt év múlva, egy hónap múlva sem. Fogalmuk sincs, mert a kormányok nem tudtak fényt varázsolni számukra a csődalagút végén, nem tudtak jövőképet mutatni. Szerencsétlen, szeretett ifjaink, dehogy lennénk a helyetekben! Csak az lebeghet jövőként a szemetek előtt ebben a néplerablásos-emberkifosztó korban, hogy rövid úton elslisszoltok ti is Angliába vagy Olaszországba, s többé képpel sem fordultok a betondzsungel Fényes udvar felé. Az uralkodó elitje által kivéreztetett Mutyi-magyarország felé.
Kósa Lajos pártalelnök úr elszólta magát a minap a lebutított kormányszolgálati „közrédióban”. Aszongya, azért kell tanulni, mert akkor az embernek nem lesz gondja külföldön, könnyen talál munkát magának nyugaton, jobban tudja hasznosítani a munkaerejét. Minőségi melóssá kell tanulniuk magukat a tinédzsereknek (tini egereknek), hogy megbecsültebb rabszolgává válhassanak az alantasabb munkákból kivakarózott nyugati emberek országaiban. Tehát nem azért kell tanulni, hogy idehaza dolgozzunk a nemzet javán, hanem… Csakhogy nyugaton a helyzet nem változatlan. Kezd már tömítve lenni az öreg kontinensnek a boldogabbik fele is, annyi már ott a lengyel meg az ukrán, a magyar meg a kínai, hogy nemigen kell már belőlük több. (A ködös Albionban aztán nem működik a magyar-lengyel testvériség, csak a szopás, az dívik - a főnök dirigál, az újonnan gyüttment csicska teljesít.)
- Leírhatja a nevem, Vadnai Kornél vagyok – mondja a férfi, lehet vagy 40-45 éves. Egész biztosan fiatalabb, mint amennyinek látszik. „Mezgerél” a lakótelepen, güzül, bogarászik, gyűjtöget, tallóz. Nem sírva, de majdnem. Az egyik reklámszatyorban üres sörös- és borosüvegeket látni, a másikban sörös dobozokat.
– Kicsit szaporátlan dobozt gyűjteni, csak két forintot adnak darabjáért. Szeretek erre jönni, itt szoktam lenni szombat és vasárnap délelőtt, nekem való ez a jó kis tróger hely, az emberek mindent eldobálnak, ami a kezükben van, a fiúk éjjel „emberkednek”, arcoskodnak, királynak érzik magukat. Én meg keresek ezzel egy kis pénzt.
*****************
2013 decembere van. Kifosztott, lesajnált páriák, emberszámba nem vett „fülkések” (szavazók), tudtok-e valamikor (lehet-e) olyan erőre szavazni, amely nem a ti javatokat akarja (s el is veszi), hanem értetek dolgozik?
Fogarasi Simon
Új hozzászólás