Ünnepségre készültek, lázas izgalommal, csillogó szemekkel, boldog kacagással. Mint ott kint, a másik világban, ahonnan érkeztem. Fényképezni jöttem a sérült gyerekek óvodájába csöndes félelemmel, melyet lassan oldani látszott a sok-sok nevetés. A kicsiny járókeretek, botok, kerekes székek között rám mosolygott egy különös világ.
Kereső
Legújabb írások
Díszpolgár a Facebookon
Képtár
A legtöbbet olvasott
A hét verse
Ahogyan a szobrász
önti a gipszet
a halhatatlan
arcra, azonkép
öntjük mi céhesek-
mívesek szavunknak
anyagát és várunk,
várunk, míg a kíntól
kővé nem mered.