Úgy tűnik, egy fejezet végleg lezárult a DVSC labdarúgó csapatának életében. Szombaton, a tavaszi nyitányon sovány, gólnélküli döntetlent játszottak a fiúk a Fradi ellen.
Pedig volt fogadkozás rendesen, meg felkészülés, kirúgások, új focisták, de érdemi változás semmi. A dolog kísértetiesen emlékeztet engem a hetvenes évekre, amikor az Újpesti Dózsa Fazekas - Göröcs - Bene - Dunai II. - Zámbó csatársorával felálló lilák egymás után hétszer léptek a dobogó legfelső fokára, aztán csaknem harminc éve a nagy semmi. Az analógia nem véletlen.
A szombati mutatott játék számomra egyetlen dologra világított rá: valami baj lehet a szakmával. Mert a képesség ennyi, ezt már látjuk egy ideje, de ha egy lőtt passz nyolc méterre pattan az új igazolás melléről vissza a feladóhoz, akkor kinek van hályog a szemén, amikor rábólintott a szerződtetésére. Tudom, nincs pénz klasszisokra. El is fogadom. De éppen a héten hallottam, hogy 1,2 milliárdból gazdálkodik a Loki, ezzel a negyedi-ötödik helyen van a rangsorban. A tabella pedig mást mutat.
Ha cinikus lennék, azt mondhatnám, nem kell izgulni a kiesés miatt, az MLSZ most gondolkodik a létszám emelésén. Mert, hogy néz az ki, hogy se Felcsúton, sem Kisvárdán, de még Balmazújvárosban sincs első osztályú egylet. Stadion létezik, de se néző, se esemény. Ergo: 16 csapatosra kell bővíteni a mezőnyt. Lehet vízió, amit érzek, de benne van a levegőben.
Nem bántani akarom a luzitán mestert, mert amúgy jófej ürge, meg Kondás Eli bá'-t sem sírom vissza, de mi a különbség?
Most megyünk a Honvédhoz, aztán jön a Diósgyőr. Ne számolgassunk! Nehéz lesz. Fürgének, gyorsnak, ügyesnek és ravasznak kell lenni. Mint a róka. Ha már a mienk jámbor és szelíd.
W. Gy.
Új hozzászólás