Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter múlt heti, szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján elégedett mosollyal dicsekedett. Szerinte Magyarország biztonságos ország.
Ismét szólni kell róla. Évek óta nincs előrelépés, megoldás. Az autósok idegeit őrli, idejét pocsékolja. A debreceni közlekedési dugókról van szó, melyek megszüntetésére jelenleg csak egy dugóhúzó alkalmazása lenne a megoldás. Használatának még mindig nagyobb a valószínűsége, mint az érdemi változásra.
A szűk városi utcában a furgon irányjelzés nélkül, hirtelen fékezve húzódott az útszélre. A mögötte haladó autó vezetője csak jó reflexének köszönhetően kerülte el az beleszaladást.
2017. január 2-4-e között, a jeruzsálemi Ramada hotelben a Cionista Világszövetség szervezésében az ortodox rabbik hagyományos kongresszusára került sor, melyet Jeruzsálem egyesítésének 50. évfordulója alkalmából tartottak.
Már nem alelnöke a MAZSIHISZ-nek Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség jelenlegi vezetője. Az országos testület közgyűlése nagy többséggel, titkos szavazással, 42:28 arányban vasárnap délután úgy döntött, megvonja a bizalmat a debreceni hitközség első emberétől.
Debreceniek jól tudják, hogy városuk egy földrajzi teknőben fekszik. Mint ahogy emlegetik: a Látóképi csárda küszöbe egy magasságban van a Nagytemplom tornyával…, de Vámospércs vagy Létavértes felől közelítve szintén enyhén lejt a táj, észak felé, a Nyírség irányából már nem is szólva.
Terjedelmes interjút készített a Szombat című kulturális hetilap Heisler Andrással, a MAZSIHISZ elnökével. Ebben - többek között - újságírói kérdésekre felmerült a Debreceni Zsidó Hitközség ügye is.
Nincs béke a Debreceni Zsidó Hitközség háza táján. Többször írtunk már arról, hogy eladósította az elnök Horovitz Tamás a cívis város egyházát. Jelenleg is 51 millióval tartozik a gyülekezet az országos vezetésnek, a MAZSIHISZ-nek.
Három a magyar igazság... – tartja a szólásmondás. A három már gyakoriságot jelent. Három eset alapján tendenciák sejthetők, általánosításra ad lehetőséget, vagy következtetések vonhatók le.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.