Nincs béke a Debreceni Zsidó Hitközség háza táján. Többször írtunk már arról, hogy eladósította az elnök Horovitz Tamás a cívis város egyházát. Jelenleg is 51 millióval tartozik a gyülekezet az országos vezetésnek, a MAZSIHISZ-nek.
Az előzményekhez tartozik, hogy most egy éve Horovitz Tamás arra hivatkozva kért kölcsön 95 millió forintot a budapestiektől, hogy a közel 600 milliós zsinagóga- és székházfelújítások után - mely összeget EU-s pályázaton nyertek - még fizetnie kell bizonyos vállalkozásoknak az elvégzett munkákért. A debreceni elnök 2015 decemberében úgy nyilatkozott, hogy az államkincstár tartozik nekik, idén június 30-ig megjön a pénz, és akkor maradéktalanul visszaadja. Csak azt nem említette, hogy a pénz felvételéhez nem volt joga, mert az alapszabály szerint közgyűlést kellet volna összehívni, szavaztatni, jegyzőkönyveztetni. Horovitz Tamás a saját elnökségét is csak bő egy hónap múlva tájékoztatta.
Kiverte a biztosítékot a manőver a hitközség egyes tagjainál, utánajártak a történteknek és kiderült, hogy a kincstár nem tartozik. Nem jár pénz.
Kérték a vezetőt, számoljon el, adjon tájékoztatást, hová került a jelentős összeg? Égett a talaj Horovitz Tamás lába alatt, a MAZSIHISZ is ágált, miután a vállalt határidőre nem érkezett pénz Debrecenből, csak elenyésző mennyiségű. Horovitz Tamás aztán egy júliusi nyílt fórumon a hitközség székházában (Heisler András országos elnök jelenlétében) bevallotta, hogy egyetlen forint sem jár nekik az államkincstártól. A pénz hollétéről azonban nem mondott semmit. A MAZSIHISZ eszmélt, jelzálogot rakott az egyházi ingatlanokra, és kötelezte Horovitz Tamást, hogy idén december 31-ig fizessen.
Több újságcikk is megjelent a témáról, mind a helyi, mind az országos lapokban, sőt a MAZSIHISZ saját folyóiratában, az Új Életben Heisler András kijelentette, hogy megingott a bizalom Horovitzban, aki egyébként országos alelnök is.
És itt vett fordulatot a történet.
A mára ellenzékinek nevezett debreceni zsidók (Deményi György, Fohn György, Weisz György és mások) egy szombat délelőtt a zsinagógában osztottak ki néhány újságot, fénymásolatot, elsősorban helyi lapokat, amelyekben a témáról írtak. Korlátozott lehetőségeik miatt, hiszen Horovitz Tamás többszöri egyeztetés után sem ült le velük tárgyalni, hogy a hívek is tudomást szerezzenek a súlyos mulasztásokról.
Sokan már akkor elhűlve szemlézték a sajtót, fogalmuk sem volt az embereknek, mit csináltak vezetőik a közös pénzzel. Ezt követően, a zsidó újév estéjén, szeptemberben, a Bajcsy Zsilinszky utca elején, a zsinagógából távozó hívek megkaphatták a Gólem című, időszakos kiadványt, ingyen. Ez a sajtótermék szintén az anomáliákról szólt és követeléseket is tartalmazott.
A hitközség vezetése: Horovitz Tamás elnök, Kreislerné dr. Grósz Zsuzsa és dr. Feuermann László alelnökök, valamint a Romániából idejáró örökös főrabbi dr. Asher Ehrenfeld megelégelte az általuk partizán akciónak nevezett tevékenységet és kizárták az érintetteket a hitközségből.
Terjedelmes és a Talmudra hivatkozó levelükben az ősök törvényeire utalva hozták meg határozatukat. Megemlítik, hogy „az elöljáróság” kezdeményezi a Bét Din, a vallási törvényszék összehívását.
A kizártak elolvasták a határozatot, ami hemzseg a pontatlanságoktól és a kuszaságoktól. Éppen ezért az országos főrabbihoz, dr. Frőlich Róberthez fordultak. A legmagasabb vallási vezető érthetően és sarkosan fogalmazta meg álláspontját a debreceni botrány ügyében, amely álláspont nyilvánosságra is került a mazsihisz.hu honlapon.
Mindeközben a hatszázmilliós felújítás után bokáig áll a víz a zsinagóga pincéjében, omlik a vakolat, nincs istentisztelet az érdektelenség miatt.
Az országos főrabbi véleményét tiszteletben tartva a kizártak úgy döntöttek, megfogadják Frőlich Róbert intelmeit és vallási bíróság elé citálják a hitközség elnökét, alelnökeit és az időközben Romániába visszatérő örökös főrabbit.
Azonnali lemondásra szólították fel a Debreceni Zsidó Hitközség teljes elöljáróságát.
Szerkesztőségünk utánajárt az országos visszhangnak, így természetesen megnéztük a hivatkozott honlapon az országos főrabbi írását. Az igazságszolgáltatás nem a mi dolgunk, de álljon itt néhány mondat dr. Frölich Róbert országos főrabbitól.
„…Egy vidéki hitközség vezetői több helyi hívőnek levelet írtak, melyekben szombatszegésre való hivatkozással kilátásba helyezték, hogy „minimális büntetésként” kitiltják őket a zsinagógából, „kizárják és távol tartják a zsidó közösségtől”. Ezen eljárást haláchikus helyekkel igazolják. Mi a halácha álláspontja e kérdésben?
Elsősorban is megállapítható, hogy a levélben a döntést alátámasztó hivatkozások túl általánosak, s az egyetlen konkrét helymegjelölés pedig nem állja meg a helyét, nem releváns törvényt tartalmaz. …általánosságban véve a fenti, kilátásba helyezett döntés tórai problémákat vet fel. …Egy zsidót kiközösítés alá helyezni a legsúlyosabb büntetés…Olyan súlyú döntésről van szó, melyet még a közösség döntő részének is jóvá kell hagynia, mielőtt kihirdetik.
…Az aláírók a vezetőségre hivatkoznak, az pedig se nem a Bész Din, sem pedig a többség….
…A templom, a zsinagóga nem pusztán I.ten háza, hanem a gyülekezet otthona. Innen pedig nem lehet kitiltani senkit…
Felmerülhet a mükce (olyan tárgy, melyet szombaton még érinteni is tilos) kérdésköre is az újság kapcsán.
Rabbi Meir Zuckerman egy válaszában (http://www.kipa.co.il/ask/show/179323) így ír: Az újságok nem számítanak mükcének, lehet őket mozgatni sábeszkor.
Mivel az adott helyen jelenleg egy zsidó hitközség létezik, a „kitiltottak” elveszíthetik a lehetőséget, hogy Tóra elé járuljanak, s hogy olyan micvákat gyakoroljanak, melyeket csak és kizárólag a templomi közösségben tehetnek meg.
Kimondható tehát, hogy a vidéki hitközség vezetőségének levele súlyosan ellentmond a haláchának, úgy ítélkezik, hogy ahhoz nincs vallásjogi alapja, s rossz hírét keltette több zsidónak.
Nem kételkedünk a levél aláíróinak intencióiban, de a javító szándékot rossz módon, helytelen eszközökkel, a zsidó jog félreértelmezése során rossz döntéssel váltották valóra.”
Diszpolgár információ
Új hozzászólás