A minap délután háromnegyed ötkor a Nyíl utcán haladtam az Árpád tér irányába. A kocsisor vége a Bem téren állt. Onnan húszperces gáz-fék haladással kecmeregtem a furcsa mód csak a harangtorony felújításán átesett református templomhoz.
Debrecenben a parkolás egyre több gondot okoz. Nemcsak a gépkocsik száma növekedett, hanem arányosan az autóikat szabálytalanul leállítók is többen lettek. Amikor két verda szellősen áll ott, ahol három is elférne, bosszúsak azok, akiknek nem jut hely.
Hazánkban a környezetvédelem komoly kívánnivalót hagy maga után. Hiába kevesek próbálkozása: jogszabályok, modern szeméttárolók építése, szelektív hulladékgyűjtés, „Te szedd!” civil mozgalmak, az iskolai szemléletformálás, az ország egyre piszkosabb.
Elég! - mondják a Faraktár utca környékén élők. Az 1962-ben épült társasházak lakásainak tulajdonosainál betelt a pohár. A valamikor békés, csendes környék élhetetlenné vált.
A Diszpolgár magazin az elmúlt időben háromszor is foglalkozott a Debreceni Zsidó Hitközség és elnöke Horovitz Tamás ügyével. Az írásokkal kapcsolatban az érintett megkereste szerkesztőségünket, hogy hozzászólását (az általa adott cikk címmel együtt) tegyük közzé, változtatás nélkül. Kérésének ezúton teszünk eleget.
Továbbra is keresi a magyar zsidók országos szervezete azt a 95 millió forintot, amelyet tavaly adott kölcsön a Debreceni Zsidó Hitközségnek, pontosabban a szervezet nevében - mint kiderült alapszabály ellenesen - eljáró elnöknek, Horovitz Tamásnak.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.