Debrecenben a parkolás egyre több gondot okoz. Nemcsak a gépkocsik száma növekedett, hanem arányosan az autóikat szabálytalanul leállítók is többen lettek. Amikor két verda szellősen áll ott, ahol három is elférne, bosszúsak azok, akiknek nem jut hely.
- Pesten ilyenért meglincselnék az embert – lehetett hallani több mérgelődőtől.
A szabálytalanul parkolók egyszerűen fittyet hánynak a KRESZ előírásaira, a parkolást segítő jelzésekre, felfestésekre, az együttélés legalapvetőbb szabályaira, pedig már régen megszületett a szlogen: - Parkolj és engedj parkolni!
Sok pórul járt autótulajdonosnál elfogyott a türelem. A szabálytalankodóknak nemtetszésüket különböző módokon jelezték. Enyhébb esetekben cédulákon tudatták kifogásaikat. Már az írásbeli figyelmeztetéseknek is több árnyalata akadt, a báránylelkű dohogástól a nehéztüzérségi fenyegetésekig bezárólag, ám a szabálytalankodó autósok többségénél nem volt foganatja, sőt még nekik állt feljebb.
A napokban akadt valaki, aki megelégelve a pofátlanságot, a figyelmeztetés drasztikusabb módját alkalmazta. Persze a keményebb fellépés nem előzmények nélküli, de a mérgelődő tette elfogadhatatlan, még ha meg is lehet őt érteni.
Történt pedig, hogy az egyik közhivatal dolgozója nem a munkahelye által biztosított parkolót használta, hanem rendszeresen a közeli lakótelep egyik lépcsőháza elé állt. Kényelmi okok vezérelték, ugyanis a munka végeztével, két perccel hamarabb indulhatott, mint kollégái. Az ott lakókat külön bosszantotta, hogy a két autó parkolására kialakított placcon következetesen szinte keresztben állt be. A helyiek egy ideig csak csóválták fejüket, egymást kérdezgették: vajon kié lehet? Nagy nehezen kiderítették. Cetliken kérték munkahelye parkolójának használatára. A lakótömbben főleg öregek és kisgyermekes családok laktak, akiknek nem volt mindegy, két méterről vagy ötvenről kényszerülnek bevásárló szatyraikat, vagy a gyerekeket ölben a lépcsőházhoz cipelni. A szép szóra nem történt semmi. A kék Suzuki napról-napra bitorolta a területet. Amikor az egyik lakó babakocsija nem fért el a keresztben álló négykerekű mellett, betelt a pohár. Gyerkőcét felvitte a harmadikra, majd tollat, papírt ragadva, visszarohant a kocsihoz. A Suzukissal keresetlen szavakkal tudatta annak bunkóságát, majd dühében fogta az egyik ablaktörlőt és meghajlította. Ebből végre értett a szabálytalankodó, járgányával eltűnt a környékről.
A történet eredménnyel végződött, még sem boldog senki: a tulajdonos a kárán kesergett, a lakó pedig azért, mert a hosszabb idejű szabálytalankodásnak csak drasztikus módon vethetett véget.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás