500 éve végezték ki az 1514-es parasztfelkelés vezérét Dózsa Györgyöt. Személye a későbbi korokban az elnyomó nemesi hatalom elleni harc jelképévé vált.
A szocializmus időszaka alatt történelmi szerepét túlhangsúlyozva rengeteg utcát, sportegyesületet, társadalmi szervezetet neveztek el róla. Dózsa a hivatalos marxista történelemszemlélet szerint a nemesség és parasztság közötti osztályharcra adott szemléletes példát annak ellenére, hogy maga Dózsa is nemes volt.
Születése pontos dátuma nem maradt fent, de a korabeli források alapján negyven éves lehetett halálának idején, ebből visszaszámolva körülbelül az 1470-es évek környékén számítják. Sokáig vita folyt származásáról, mivel tévesen több korabeli forrás Székely Györgynek tünteti fel. Azonban minden kétséget kizáróan bizonyítja származását az az okirat, amelyet Barlabási Lénárt erdélyi alvajda és székely alispán írt 1507. július 17-én. Eszerint Dózsa György a makfalvi Dósa család az Örlöcz-nem Szovát ágán levő székely lófő család tagja. (A lófő a feudalizmus idején létezett társadalmi rang a székelyek között.) Gyerekkorát Dálnokon töltötte testvéreivel, apja halála után Makfalvára került. Mindig a vitézi pálya vonzotta, apja nyomdokaiba akart lépni, így később katonának állt. Több végvárban is szolgált. Szapolyai János erdélyi vajda 1513-as török elleni hadjáratában, mint lovaskapitány vett részt. A hadjárat után nándorfehérvári őrségben maradt. Itt vívott győztes párviadalt 1514. február 28-án a szendrei lovas szpáhik vezérével, az epeirosi Alival, aki már sok vitéz halálát okozta. Ezért a tettéért a király II. Ulászló kétszeres zsold és aranylánc adományozása mellett, lovagrendbe emelte, falut ajándékozott neki, valamint engedélyezte, hogy a családi címerébe a hőstett emlékére egy karddal levágott vérző kart illesszen. Eközben Bakócz Tamás esztergomi érsek és szentszéki követ 1514. április 9-én kihirdette a törökök elleni keresztes hadjáratot elrendelő pápai bullát. Bakócz Tamás személyesen választotta Dózsát a keresztes hadsereg vezérévé. Május közepére az országban mintegy 40 ezer fős paraszti had gyűlt össze a vezetése alá. Szervezési hiányosságok, Bakócz visszakozása, a keresztes háború lefújására tett kísérletek, a nemesek ellenkezése és az akkor uralkodó viszonyok együttesen felkelés kirobbanásához vezettek. Dózsa György, hírnevét igazolva sok diadalt aratott, és bár az egész országban kitört a felkelés, ő csak a keresztes hadsereget irányította, a helyi zavargásokhoz nem volt köze. Bár a felkelők több helyen vereséget szenvedtek, ő seregével elfoglalta a Maros menti várak többségét. Egészen a temesvári csatáig (1514. július 15.) nem szenvedett vereséget, itt azonban Szapolyai János erdélyi vajda serege legyőzte a felkelőket. Dózsa György és testvére Dózsa Gergely fogságba esett. Dózsa kivégzése 1514. július közepe táján történt. Egy szemtanú így ír róla.
„Az őrgróf szolgája, Kristóf nevezetű, megjött a hadból, elmondotta, hogyan fogták meg a Székely Györgyöt; először megfogták őt és levetkeztették és egy magas székre ültették. Azután koronát csináltak neki vasabroncsból, azután ezt a koronát izzóvá tüzesítették és az ő fejére helyezték. És ennél a koronázásnál mintegy hatvan emberüknek táncolniok kellett előtte és mögötte a maguk módján, és ehhez még hegedővel és sípokkal is zengettek az ő módjukon. És akik ott jelen voltak barátok és papok meg egyéb tanult emberek, mindnyájan énekelték: Te Deum, laudamus. És ilyen éneklés közepette az ő öccsét, kit vele együtt fogtak el, három darabra vágták az ő szeme előtt, majd azután a táncolóknak, az ő legjobb szolgáinak, nyersen kellett őt enniök; szolgái ettől vonakodtak, mire hármat vagy négyet levágtak közülük, és mikor a többiek ezt látták, tátott szájjal rávetették magukat és darabokat haraptak ki belőle. És aki nem nyelte le, azt levágták. Ezt a tettet János gróf, az erdélyi vajda vitte véghez, az ő főkapitánya által cselekedte meg Székely Györgyön ezt a kínzást; és mind a vele volt népet büntetés nélkül hagyták elvonulni, hogy soha többé ne cselekedjenek az ország ellen, gonosztettükket megbocsátották… De még azért mindig sok nép tartja fenn a keresztet, ezért senki sem mondhatja meg, mi lesz ebből..”
A megkínzott és meggyilkolt Dózsa testét négyfelé vágták, és a test darabjait azoknak a városoknak küldték el, a kapukra kifüggesztendő, ahol a keresztesek érseki utasításra gyülekeztek. A parasztsereg foglyul ejtett tagjait ezután Zápolya szélnek eresztette. Nem humánus tett volt ez; a nemességnek szüksége volt a jobbágyra, különben ki szüretelte volna le a szőlőt?
forrás: Nemeskürty István
dalnoky
Új hozzászólás