A két novellát mintha ugyanaz írta volna. Pedig nem. Franz Kafka: Átváltozás c. alkotását 1912-ben alkotta. Örkény Istvánt ihlette a cseh-osztrák író témája és mintegy folytatásként vetette papírra A visszaváltozás c. munkáját. Keletkezése ideje ismeretlen, irodalomtörténészek az ötvenes évek végére teszik…
És miért a címben szereplő római három? Nos, a kettőből eredő logikai következtetés okán megírandó opusz lehetősége.
Kafka és Örkény műfaja közös: a groteszk. A lehetetlenség és a valóság keveredése. Mindkét mű szereplője az ember, aki féreggé változik vagy éppen vissza. A Gregor Samsa változásait kiváltó okokat a környezetében szükséges keresni. Menekülés a realitás, a valóság elől. Vállalva az állandó életveszélyt, az elpusztítás folytonosan jelenlévő emberi szándékát. Az ember zsigerből utálja a férgeket. Undorítónak tartja, ezért a lakásban meg nem tűrhető. Ha nem szándékozik magától eltávozni, jön az üldözés, seprűvel, bottal, cipőtalppal, ami éppen kéz ügyébe kerül. Az ember ezen ösztönös viselkedésétől azonban eltér Kafka novellája. A mű három részre osztható. Az első részben következik be a váratlan, abszurd fordulat, a féreggé változás, és ennek hatása a családra, a környezetre. A második részben a család megpróbálja elfogadni Gregor féreglétét. A harmadik részben a család lemond Gregorról, és a „tragédia” is csak felszabadultsághoz vezet. Akár közönyről is beszélhetünk. A családot csak annyiban rendíti meg, hogy az átváltozással az egyetlen kenyérkereső esik ki. Miután megtalálják a megoldást már a féreg halálát kívánják, amelyen annyira megütközik, hogy azután egy falatot sem eszik. Úgy döglik meg. Amikor a takarítónő megtalálja, egyszerűen kidobja, a család pedig felszabadultan, vidáman sétára indul.
Örkény Istvánt megihlette Kafka groteszkje, s tulajdonképpen a történetet tovább folytatta. Az elpusztult férget felélesztette, sőt visszaváltoztatta Gregor Samsává, aki azonban nem hagyta el szobáját, barátkozott emberlétével. Hallotta családjának tagjait, akik a szomszéd szobában ültek. Hívták közéjük, de nem ment. Vissza az életbe, a valóságba? Elszokott tőle. Jó volt rovarnak lenni. Apjától kapta is a szemrehányásokat. Mivelhogy ő a féregséget választotta, a család dolgozni kényszerült. Ember alakban Samsa tartotta el a családot. Végül is hiába volt húga negédes hívószava, kérlelése, apja kemény kritikája miatt, inkább szobájában maradt, s készült az újabb visszaváltozásra.
Biztos lesz vállalkozó szellemű irodalmár, aki megírja a harmadik változatot. A fikció szerint Samsa eleve féregnek születne, de az összes emberi tulajdonsággal. Szülei sem bogárként nevelnék, hanem csecsemőként, gyerekként. Reménykednének, egyszer csak emberré változik. Bíznának benne, hiszen Kafkát és Örkényt ők is olvasták. Úgy tippelnék, a fiú nagykorúvá válásának pillanata lenne. A féreg gyerek azonban hallaná a család panaszait, rosszallásait is, hiszen elsőszülöttjükkel nem dicsekedhetnek, nem mutogathatják. Magánúton taníttatják, a pedagógussal titoktartási nyilatkozatot íratnak alá. Samsa egyre gyakrabban hallaná szüleit dühösen veszekedni. Keseregnének a nehéz élet, öregedésük, az állandó titkolózás okán, szégyenük miatt. Egyre türelmetlenebbül sürgetnék az átváltozást. A fiú pedig egyre kevésbé kívánná. Betöltené a tizennyolcat, de nem történne meg a szülők remélte pillanat, ezért eltiprása mellett döntenének. Innen krimielemeket sem nélkülöző folytatás következne, mely vége mégis döntetlen. Felnevelői beletörődnének a megváltoztathatatlanba és újra ember módjára közelednének hozzá. A csoda ekkor következne be. Hipp-hopp, az emberré vedlik. Első mondatával Madáchot idézné: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál…”
- Na végre, fiam! Megjött az eszed.” – reagálna az apa megkönnyebbült sóhaj kíséretében. Az elsőszülött erre rátenne még egy lapáttal:
„…Ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
építse, építse, építse ezt a hazát!” (Juhász Ferenc)
Nemzője újra elégedetten mosolyogna:
- Helyes. Így kell. Kies kis országunkban a hazafiság lett a trendi. Te rögtön belecsaptál a lecsóba. Már meg is bocsátottam mindent.
Így a harmadik változat optimista, közösségi hangulatban fejeződne be, míg Kafka és Örkény művei inkább az elidegenedés irányába mutattak.
További variációk is születhetnek, csak az írói fantázia szabhat határt.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás