Látvány

Nonfiguratív alkotások, a fantázia művei, a határtalan alkotásvágy kiállítása tekinthető meg a MODEM-ben január 30-ig. Páratlan és exkluzív tárlat, amelyet a képzelet és a legyőzhetetlen teremtő erő ihletett, most pedig Debrecenben vált eggyé, s mutatkozott meg a nagyközönségnek.

„Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.”/Hérakleitosz/ 

Jelentéktelennek tűnő, alig egy-két ezer fős magyarok lakta erdélyi települések, kopár, szinte kietlen vidéken, ahol első látásra a hegyvonulatok, völgyek, tavak és köréjük fonódott nádasok jelentik a legnagyobb értéket. Ilyen község Magyarszovát vagy Szék. Ebben a csendben és mindent átható nyugalomban olyan meghatározó élményeket kaptak a tanulók, amelyek egy-egy művészi pálya kezdetét jelentették, mint például Guessous Majda Mária Junior Príma díjas népdalénekesnek, aki jelenleg is művelője a néphagyományoknak.

Edelényi Viviennek mindig egyértelmű volt, hogy színésznő lesz, de nem a klasszikus úton érkezett erre a pályára. Zenés és prózai, tragikus és komikus előadásokban egyaránt találkozhatunk vele a debreceni Csokonai Színház színpadán és a tantermi előadásokban. Szeret segíteni másoknak, küldetésének tekinti és példaértékűen teszi mindezt – a legnagyobb természetességgel, szeretettel és alázattal. A színház mellett önkéntességről, környezettudatosságról, szakmai és személyes céljairól beszélgettünk a művésznővel. Fiatalságából és közvetlenségéből adódik a tegező forma.

Bár Olaszliszka az alföldi ember kedvelt hegyvidékén fekszik, neve mégsem kelt jó érzést azokban, akik hallják. Sajnos, mostani írásunk sem erősíti a vonzerejét.