Immár huszadik alkalommal rendezték meg idén Budapesten a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. Mindennek kísérőprogramjaként a cívisvárosban is láthatók voltak november 21. és 25. között a fesztivál kiemelt alkotásai.
Tóth Árpád számára Debrecen jelentette az origót, az örök kiindulópontot, amihez mindig vissza lehetett térni, magához ölelte, ha szárnyaszegett madárként, betegen tért haza távolba szakadt fia. Vonzás és taszítás: ez a két erő határozta meg kapcsolatát szülővárosával.
Tokaj a bor, kultúra, gasztronómia városa – ahogy a Fesztiválkatlan valamennyi rendezvénye előtt elhangzott. Valóban, minden egy helyen: a bor, a halászlé és amióta a Fesztiválkatlant átadták (jövőre lesz tíz éve), a kultúra is.
Molnár Judit Emma a cívisváros fiatal festőművésze, aki kérésünkre a diszpolgár.hu online magazinnak nyilatkozott arról, milyen kilátásai vannak egy kezdő művésznek, ha ezen a pályán akar boldogulni.
Borbély Szilárd „Kafka fia” című írásának illusztrációival Bechtel Helga nyerte meg a Budapesti Illusztrációs Fesztivált. Az illusztrációs verseny alkotásaiból nyílt kiállítást szeptember 15-ig lehet megnézni a debreceni Kölcsey Központ Bényi Galériájában.
Vajon tényleg ismerjük a várost, ahol élünk, vagy tud újabb és újabb érdekességet, titkot mutatni nekünk? Immár hat éve élek Debrecenben, és gyakran úgy érzem, unalmassá vált számomra, kinőttem ezt a helyet, de rá kellett jönnöm, hogy csak csukott szemmel járom az utcákat, és ha figyelmes vagyok, még sok izgalmas részletet rejt magában a lakóhelyem.
Találós kérdés. A térképen alig húszra van Egertől és egy jó tízesre esik Mezőkövesdtől, továbbá híres a termálvizéről. A számok természetesen kilométerben értendőek. Mire gondolhat a cikk szerzője?
Az elmúlt esztendőkben immár Budapestet is „ellepték” azok a miniszobrok, apró alkotások, amelyek bájosan kicsi termetük ellenére kimondottan feldobják az utcaképet, köztereket.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.