Nyár van. Talán túlságosan is meleg. A szabadságolások, nyaralások időszaka. Kik-ki pénztárcája, bakancslistája határozta módon veszi hátizsákját, indul neki néhány napos, esetleg hosszabb aktív vagy passzív pihenésre.
Kultusz, vagy mítosz, mém, vagy divat? Nehéz megmondani, még nehezebb hosszútávú magyarázatot adni arra, hogy Debrecen ikonikus helyei közül egyetlen egy miért maradt meg a maga óriási népszerűségében, s a generációk közti keveredés miért pont e helyre korlátozódik…nap mint nap. Mégis megpróbálok egy kicsit cívis egyetemistaként választ találni.
Szinte az egész világot bejárta az egykori szerelő, hogy bajbajutottakon segítsen. Lehoczki Lászlót, a Spider Mentőcsoport vezetőjét látogattam meg miskolci otthonában, aki egykori kutyájával, Manccsal beírta magát még a negyedikes magyar tankönyvbe is.
Hosszas várakozás után, többhónapos kényszerszünetet követően ismét összegyűltek a kvízcsapatok Debrecen belvárosában, hogy a Kvízözön segítségével összemérjék tudásukat. S végül felharsant egy-egy várva várt, kultikus mondat is.
A kétszeres Golden Globe-díjas amerikai színésznő magyarországi gyökerei után kutatva nemrégiben Mátészalkára érkezett, hogy megtekintse az édesapja, Tony Curtis amerikai filmszínész tiszteletére berendezett emlékmúzeumot.
Hitler hatalomra jutása és befolyásának erősödése, a magyar állam egyre erősebb gazdasági, katonai és politikai függése a III. Birodalomtól, a magyar vezetést zsidótörvények megalkotására kényszerítette.
A kapun belépve tábla figyelmeztet: engedély nélkül etetni tilos! Ketrecek, kisebb-nagyobb épületek sorakoznak egymás mellett. Az egész, hatalmas kert „előszobájában pedig egy vörösesszürke, szelíd cica fogad. A háttérben, szinte minden távolságból kutyák adnak elképesztő kánonkoncertet.
A csernobili atomerőmű felrobbant negyedik blokkjára felhúzott betonszakofág alatt újra indult a maghasadás. Tenni kellene valamit – javasolják egyre többen. Ukrajnában inkább retróznak. Beindultak a nem is olyan régi szovjeturalmi reflexek.
A második világháború nyugati frontján a németek utolsó támadása volt az ardenneki offenzíva. 1944. december 16-án a nácik váratlanul támadásba mentek át, de nem is biztos, hogy váratlan volt. Ez az ellenlökés azonban számtalan kérdést vet fel.