A koronavírus kapcsán számtalan korábbi járvánnyal kapcsolatos visszaemlékezés, munka látott napvilágot. Hetilapok, folyóiratok tematikus oldalakon foglalkoznak a jelennel és a múlt fertőzéseivel.
Németország második világháborús veresége nemcsak a szövetségesek gazdasági és katonai erőfénye miatt vált elkerülhetetlenné, bizony a III. Birodalom Führere is komoly mértékben hozzájárult.
A Zemplént felkereső debreceniek gyakran hajtanak el Olaszliszka mellett. Ritkán térnek be a településre, pedig akadna számukra érdekesség, látnivaló. Jómagam visszatérő vagyok. Egy épület történetét kutatom, sorsát kísérem figyelemmel.
Sátoraljaújhelyet Gönccel összekötő úton érhető el Zemplén gyöngyszeme, Telkibánya. Csendje, nyugalma, túrázási lehetőségek és persze a település múltja vonzza a kirándulókat.
Áll a 74 évesen is délceg Wolfgang a teraszon, a rusztikus korlátra könyököl, s gyönyörködik a ligetaljai panorámában. Fát lát, bokrokat, kies legelőt, s a bukolikus élménytől szinte megnedvesedik a tekintete.
A hegyi falvakban sok debreceni embernek van hétvégi háza, pláne a közelebb eső hegységekben: Mátra, Bükk, Zemplén. A zempléni Kishután a Bózsvára vezető ösvényen sok debreceni „lakik” egymás mellett, így a helyiek azt „Debreceni utcának” nevezik, persze valójában nem ez a neve.
Selmecbánya Közép-Szlovákia települése. Aranyos város. Történelme összeforr a nemesfém bányászatával. Északi szomszédunkat bemutató útikönyvek mindegyike javasolja a város felkeresését.
Amennyiben egyik szombat reggel Váradi Feri barátom betoppanna hozzánk egy személygépkocsival, hogy nosza, üljek be mellé és autózzunk el Szeghalomra, és tekintsük meg egy ottani magángyűjtő relikviáit, biztosan nemet mondanék.
Vissza a jövőbe!- szokás mondani, hiszen manapság a történelem ismétli önmagát és egyre több múltbéli divat második reneszánszát kezdi élni. A 90-es évek kosárvilágára a divat kifejezés mégsem helytálló, hiszen jóval többről van szó, mint puszta hóbortról. Ez egy életérzés.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.