Régen a szoborállítás túlnyomó részt társadalmi kezdeményezésre történt. Gyűjtésből, közadakozásból készültek, állították talapzatra. Ilyenek voltak történelmünk, művészetünk nagyjainak ma is álló alkotásai. Széchenyi István, Arany János és mások szobrai mind-mind a nép akaratából születtek.
Tizedik alkalommal rendezték meg idén a józsai Közösségi Házban a Józsai Pálinka és pogácsa versenyt a helyi Kertbarát Kör és a Közösségi Ház szervezésében. A programra a Hajdú-Bihar megyében működő kertbarát körök, illetve magánszemélyek, hozták el a finomabbnál finomabb pálinkáikat illetve pogácsáikat.
A természetkedvelők nagy örömére a Fancsika tavakban újra van víz, méghozzá nem is kevés. Csordultig telt, köszönhetően az utóbbi idők csapadékosabb időjárásának.
Így, a tél közepén az ember komoly gondja, hogyan, mivel fűtsön. Természetesen mindenki szeretne a költségeken faragni. Vannak, akik fűtési számláikat nullára szeretnék lecsökkenteni.
Sajnos minden politikai rendszer kisajátítja a történelmet. A megtörténtek után, akár évszázadokkal is, szükségét érzik a torzításnak, csúsztatásnak, elveikhez igazodó részletek túlzott kiemelésnek.
Az ország települései egymás után állítják össze értéktáraikat. Számba veszik lakóhelyük nevezetességeit, emlékeit, érdekességeit. A lajstromba vett értékeket nyomtatott formában rögzítik és tárják a nagy nyilvánosság elé. Az ország távolabbi szegleteiben élőknek a tárak segítik programjaik összeállítását.
Amióta Ukrajnában elfogadták az új nyelvtörvényt, miszerint a nemzetiségiek, így a magyar gyerekek is, csak ötödik osztályig tanulhatnak anyanyelvükön, elmérgesedett a viszony hazánk és a szomszéd ország között.
Az Európai Közösség állampolgárai számára, legalábbis, akik a schengeni övezeten belül élnek, természetes a határnélküliség. Egyik országból másikba utazva nem állítják meg vámosok, nem ellenőrzik okmányaikat, nem vizsgálják csomagjaikat. Kelet felé haladva azonban jelentősen változik a helyzet.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.