Minek szépítsem, középiskolás koromban nem tartoztam a matematikai fenomének közé. Nem bukdácsoltam ugyan a tantárgyból, de a közepes érdemjegy elnyerése már olyan erőfeszítésembe került, amitől kidagadtak az erek a homlokomon. Legalábbis belülről így éreztem akkor.
A helyzet éveim múltán sem javult, legfeljebb már nem kell a táblánál keserveskednem, hanem elég az önkritika.
Viszont, ami magas, az magas akkor is, ha a legnagyobb tisztelettel közelítek mások bravúrt bravúrra halmozó számolási képessége felé. Hogy mire gondolok? Arra, hogy egészen extra, már-már parafenomenális képességek megléte esetén lehet csak szinte pillanatok alatt megbecsülni, hogy mi mennyibe kerül, illetve fog kerülni az államháztartásnak, a tárcának vagy az önkormányzatnak.
Tízmillió, háromszáz millió, kétszázötven millió és így tovább! Csak úgy röpködnek a számok, én pedig nem tudom, honnan veszik őket? A strandok üzemeltetésére annyi millió, a kórházi ellátás legszükségesebb kiadásaira ennyi tízmillió, a közlekedés fejlesztésére vagy rendőrség feltételeinek javítására meg amannyi százmillió kellene még!
Na, ezt a villámgyors becslést, forintosítást nem értem és egyhamar aligha fogom megérteni. Közelebbről: honnan lehet például már most tudni, hogy egy építményre nem lesz elég a már beállított horribilis összeg, hanem még horribilisabb szükségeltetik hozzá.
De mondjuk, ne építményezzünk, vegyük a szúnyogirtást! Egyszer vezesse le valaki, hogy mitől kerül több millióba? Mert én, az egyszerű szenvedő alany csak annyit látok legfeljebb, hogy száll egy kis repülőgép és valami alig látható felhőcskét bocsát ki magából.
Tudjuk meg hát tételesen: mennyi a felszálló pilóta órabére, a szerelő órabére, mennyi a TB járulék, mennyibe kerül a vegyszer, mennyibe az üzemanyag? Mennyi a döntéshozó és közbeszerző fizetésének egy irtásra eső hányada, mennyi a vegyszerügynök jutaléka és mennyit kap a repülőtéri zászlólengető?
Szóval számolják ki egyszer előttünk, a keretharcosok - akiknek az a dolguk, hogy beleférünk-e az előirányzott keretbe vagy még plusz igényelni kell hozzá - legalább okosodunk belőle!
Egy tisztviselő ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta a nyár elején, hogy egyszeri szúnyogirtásra van pénz, a többi kell az utak téli karbantartására. Ugyancsak ő valamelyik télen imígyen szólt: nem költenek többet az utakra, a hó el fog olvadni! Ezért most nyugodtan hivatkozhatott volna arra is, hogy a szúnyog rövid életű állat, megdöglik magától. Azt viszont nem tudja, hogy időelőtti pusztulása több milliós terhet róna a költségvetésre! Ezért ameddig él, csíp a boldogtalan.
Réti János
Új hozzászólás