Élménypedagógiai központ és innovációs inkubátorház. Felkészülés arra a jövőre, amely már itt van.
Aki megfordul a Békés Megyei Könyvtár épületében, belépéskor azonnal egy hatalmas KOLLABOR feliratú molinóval találkozik. Élmény– érték–innováció - áll a hirdetmény alsó részén. Ha délutánonként kíváncsian belesünk az üvegajtón, fiatalokat láthatunk itt sürgölődni. Most, így kora délelőtt csendes a közösségi tér. Koszecz Sándorral, a KOLLABOR vezetőjével beszélgettünk a KOLLABOR alakulásáról, céljáról, élménypedagógiáról és a jövő kihívásairól.
- Mi a KOLLABOR, és milyen céllal hozták létre?
- A KOLLABOR egy természettudományos élményközpont, amelyet európai uniós pályázatból hoztunk létre. 2017-ben írtuk és nyertük meg a pályázatot. Gyakorlatilag egy évünk volt a hely a kialakítására. A 2018 és 2020 közötti időszak a pályázatból adódó szakmai munkával telt, amikor is 6500 10-18 év közötti fiatalt vontunk be élménypedagógia foglalkozásokba. A pályázat célja az volt, hogy élménypedagógiai központok jöjjenek létre az országban több helyen. A 13 nyertes pályázatból mi az egyik voltunk. Az élménypedagógiára, tapasztalati tanulásra, alkotó pedagógiára építve hoztuk létre azokat a természettudományokat népszerűsítő programokat, amelyek a gyerekek tudományos érdeklődését elő tudják segíteni. Most már a fenntartási időszakban vagyunk. Maga a tudományos élményközpont, mint alapfunkció adott, ezt értelemszerűen visszük tovább, és nagyon fontosnak is tartjuk. Ugyanakkor erre építve elkezdtük továbbgondolni ezt a koncepciót, és gyakorlatilag egy innovációs inkubátorházzá fejlesztjük ezt az egész projektet, amelynek az alaprétege továbbra is a tudományos élményközpont, de ebből kiindulva el tudunk menni az innováció irányába. Így tulajdonképpen nemcsak szimulált, hanem valós projekteken is tudunk dolgozni.
- Mik voltak a legelső projektjeik, és milyen fogadtatásra találtak?
- Amikor a támogatott projektet elindítottuk, értelemszerűen az EFOP természettudományos élményközpont kialakítására kiírt pályázat határozta meg a feladatokat. Huszonegy Békés megyei közoktatási intézménnyel kötöttünk szerződést. Az intézmények fele Békéscsabán, a másik fele vidéken volt, illetve nagyjából a fele általános, a másik fele pedig középiskola volt. Ezekben az intézményekben voltak tanórai és tanórán kívüli élménypedagógiai foglalkozások. Sokféle tevékenységi formát valósítottunk meg, a vetélkedőtől a témanapon, témaheteken keresztül a foglalkozás-sorozatig, nyári táborig. Átlagban mindig 6-8 fős kiscsoportokban dolgoztunk, illetve dolgozunk a mai napig is. Egy csoporttal általában öt találkozás valósult meg. Ez rövid tanfolyamként is értelmezhető. Gyakorlatilag az iskolák részéről a fogadtatás nagyon pozitív, a mai napig is szívesen látnak bennünket vissza, jó partneri viszony alakult ki köztünk. Bármikor, bármilyen esemény van, partnerek. A fenntartási időben indultak a szakkörök, körök mellett egyéb projektek is. Elsősorban középiskolás fiatalokat kezdtünk el különböző ötletversenyekre felkészíteni. A projektek inkább ehhez a világhoz kötődnek. Tavaly is körülbelül 500-700 diákot értem el ennek a középiskolás ötletversenynek a promóciójával. Ebből tavaly 7, az idei évben pedig 5 csapat nevezett, amelyeket felkészítettem a területi, majd az országos döntőre. A tavalyi tanév során az OnlyPolimer csapat továbbjutott az országos döntőbe. Ők a KOLLABOR konyhájában készítettek biopolimert. Arra keresték a választ, hogyan lehet a műanyagszennyezés problémáját biológiailag lebomló műanyagokkal megoldani, úgy, hogy ehhez ne kelljen kukoricát használni, ami gyakorlatilag takarmányozási célra szolgál, tehát az élelmiszer-termeléstől veszi el a földterületet, miközben bőven vannak még olyan növényi hulladékok, amelyeknek a részeit adott esetben polimerizálni lehet. Az idén pedig az AchetaPro csapat került az országos döntőbe. Ők egy automatizált tücsökfarm koncepcióval indultak. Ennek alapjául az a felismerés szolgált, hogy nagyjából olyan tíz éven belül globálisan élelmiszerválság, konkrétan kalória hiány várható a bolygón. Ezért nagyon fontos, hogy úgy tudjunk élelmiszert előállítani, hogy annak az ökológiai lábnyoma nagyon minimális legyen. Így esett a választás a tücsökproteinre, amely előállításának az ökológiai lábnyoma nagyon kicsi, viszont a méretgazdaságot nagyon nehéz elérni a tenyésztéssel. Az alapötlet szerint modern tartástechnológiával, jobb helykihasználással és automata rendszerek bevezetésével ezt el lehetne érni. Az IdeaFeszten kívül neveztünk tavaly és az idén is az EdisonKids versenyre, amelyet a BridgeBudapest írt ki. Tavaly három, idén négy csapattal. Most izgatottan várjuk, bekerülnek-e csapataink a legjobb ötven közé. Nagyon bízunk benne, hogy igen. És akkor elindul a közös felkészülés a minél jobb helyekért. De mindig felkészítem arra is a diákokat, hogy bár mindent megteszünk azért, hogy egy versenyen jól szerepeljünk, de nem ez a legfontosabb tét. A legfontosabb az, hogy az az ötlet, amin dolgozunk, életképes legyen, és jobbá tegye a világunkat.
- Ön is pedagógus. Mindkét verseny a jövő kihívásaira keresi a választ. A tücsökfarmmal országos harmadik helyezést értek el. Mi az a plusz, amit az élménypedagógia ad a diákoknak a hagyományos oktatással szemben.
- Az élménypedagógia a saját élményekből dolgozik. Akár jók azok az élmények, akár nem. Ez fontos, mert sokan azt hiszik, hogy az élmény csak pozitív lehet. Ha másik oldalról közelítek, akkor ez lényegében tapasztalati tanulás. Amikor elkezdtük a projektet, lépésről-lépésre letisztult néhány alapelv. Nagyon fontos a környezet megváltoztatása, hiszen a környezet alapvetően hat a gondolkodásunkra. Célunk volt, hogy olyan inspiráló teret hozzunk létre, ahol képesek vagyunk máshogy gondolkodni. Másrészt nagyon fontos a biztonságérzet. Az iskolai agresszió döntő hányada félelemből, frusztrációból fakad. Itt erre nincs ok. A harmadik alapelv: lehet, elsőre furcsa, de tudatos döntés volt. Nem állítunk teljesítménykényszert. Ami nem azt jelenti, hogy nem akarunk teljesítményt, hanem azt, hogy olyan motiváló szellemi és tárgyi környezetet akarunk megteremteni, ahol a foglalkozás alanya akarja a teljesítményt. Ebben az értelemben a folyamat során nem tanárok, hanem mentorok és facilitátorok vagyunk. Bekapcsoljuk a diákok döntését a folyamatba. A döntés pedig mindig elköteleződést jelent. A következő fontos pontunk, hogy a gyakorlatot fontosabbnak tartjuk az elméletnél. Ami nem azt jelenti, hogy az elméleti tudás nem fontos. Sokkal inkább azt, hogy a „csinálás” teremti meg a belépőpontot a tanulási folyamatba. Ez teremti meg a motivációt és a kíváncsiságot. A végeredmény a felfedezés, annak megélése, ahogyan kitágul a világ, új lehetőségek tárulnak fel. Ebben a folyamatban kulcsfontosságú a hibázás kultúrájának a megteremtése. Hibázni nemhogy nem bűn, hanem egyenesen szükséges. A hiba a tapasztalati tanulás motorja. A legpontosabb indikátor arra vonatkozóan, hogy mi az, amit nem tudunk. Ez a felfedezés előszobája. Amikor idáig eljutunk, megéljük, hogy valamit megtudni inspiráló örömforrás. Így fordítjuk meg a tanításközpontú gondolkodást tanulásközpontúvá. A tanításközpontú rendszerben a tanár aktív tudásátadó, a diák pedig a passzív, tudást átvevő. Csakhogy tudást nem lehet mechanikusan átvenni. Az mindig egy belső felfedező folyamat eredménye. Olyan folyamat, amelyben a diák (bárki legyen is az) döntése szerves része a folyamatnak. Ebben a folyamatban a „tudásátadás” szerepe csökken, viszont növekszik az érzékenyítés, az érdeklődés, a motiváció felkeltésének igénye. A tanár a hatalmi szerkezetben felettese a diáknak. Hatalma van a diák felett. Ehelyett a mentor egyenrangú és jogú társ a felfedezés során. A közösen gondolkodásban és a teljes folyamatban is partnerek vagyunk. Mivel megváltoztattuk a játékteret és a játékszabályokat, sok olyan probléma, amely egy hagyományos iskolában fennáll, nálunk ismeretlen. Nincsenek fegyelmezési eszközeink, mert nincs rá szükség. A fejlesztés során örülünk a hibának, mivel az a tudáshiány indikátora. A motiváció és inspiráció bekapcsolja a tudás iránti húzóerőt. Lényegében a diákok adják a tanulás ütemét és irányát (ez a lean szemléletben a húzóelv alapú áramlás).
- A jövő problémáinak a megoldása a jelenben van. Beszélgetésünk elején említette, hogy a szimulált projekteken kívül valós projekteken is dolgoznak. Mik a főbb vonalak? Milyen választ tud adni a KOLLABOR a jövő problémáira?
- Amikor elkezdünk egy projekt munkát, először mindig egy nagy álmot tervezünk meg. Problémát keresünk, amire megoldást akarunk találni. Ha ez elég inspiráló, akkor második körben azon kezdünk el gondolkodni, mi lehet az a legkisebb első lépés, amivel el lehet indulni. A legkisebb első lépés sokszor gyerekjáték méretű, egyszerűségű. Az viszont fontos, hogy a kicsi első lépésben mindig lássuk a nagy képet, a víziót. Ilyen projektünk a MikroKert, a KOLLABOR egyik pilóta projektje, amely az otthoni beltéri növénytermesztést szeretné elterjeszteni annak érdekében, hogy mindenki képes legyen az élelmiszerének egy részét maga is előállítani, függetlenül a lakóhelyétől. Amikor körvonalazódott, hogy a tudományos élményközpont startup inkubátorházként is működhetne, kerestünk egy olyan valós problémát, amely valóban komoly gondokat okozhat a jövőben. Ez az emberek élelmiszerhez való jutása. Most jóléti időszakot élünk, de ahogy tapasztaltuk az előző években, az ellátási láncok pillanatok alatt összeomolhatnak. Mindeközben az élelmiszer előállításának a képessége eltávolodott tőlünk. Szeretnénk mindenki számára lehetővé tenni, hogy a nappaliban vagy a lakás bármely helyiségében, a lakás díszeként lehessen zöldségeket, salátákat, zöldfűszereket termeszteni. Ez az alapkoncepció. Az ígéretünk pedig az, hogy egyszeri beruházási költséggel gyakorlatilag könnyen, gyorsan és olcsón lehet egészséges élelmiszerhez jutni. Most, az élelmiszer-árrobbanás időszakában, ha mindent összevetünk, a bolti ár feléért. Nagyjából ez az ígérete és a koncepciója a MikroKertnek. MikroKertet mindenkinek. Itt van, csináljuk, és nemcsak kipróbált, hanem van saját termékfejlesztésünk is. Vannak olyan termékek, amelyeket forgalmazunk, tehát kereskedelemben kapható termékek, és van saját termékfejlesztés. A lakosság mellett megvan az első éttermi és boltpartnerünk is. Szeretnénk az éttermek és a boltok felé is menni, hiszen az éttermek és pizzériák számára nagyon jó minőségű fűszereket tudunk termelni. De ugyanígy a jövő problémáira a válasz a pedagógiai innováció is, ahol projektekben, jelenség alapon dolgozunk. Valójában a tanulás, a tudás szeretetét erősítjük. Azt az élményt, hogy valamit megtudni: örömforrás. Ennek motorja a kíváncsiság és az inspiráció. Világunk olyan gyorsan változik, hogy nem lehet tudni, milyen lesz a jövő tíz év múlva. Így igazából nem lehet mire felkészíteni a gyerekeket. Az igazi felkészülés, ha megtanulnak tanulni, problémát megoldani és szeretik a tudásszerzés minden formáját. Ha nyitott a gondolkodásuk és tudnak csapatban dolgozni. Mi így készülünk arra a jövőre, amely már itt van.
Egeresi Mária
Új hozzászólás