A Kós Károly Művészeti Szakközépiskola workshop bemutatóján állunk Kovács Krisztina tanárnővel a Kölcsey Művelődési Központ körfolyosóján. Ez az egyedülálló animációs nap január 29-én.
- Milyen apropóból jött létre?
- Az iskola harminc éves évfordulóján jubileumi kiállítást rendezhettünk. Ebből az alkalomból különböző kihelyezett bemutatókra is sor került: a múlt héten az ötvös és divattervező szak mutathatta be magát, ezen a héten az alkalmazott grafika és animáció készítő szakok kaptak ilyen lehetőséget. Ide hoztunk olyan technikákat, amelyek viszonylag pontosan feltárják az animáció ma létező világát.
- A workshopon jobbról balra haladva mozgásfázisokon megyünk keresztül, vagyis virtuálisan egy film végére érhetünk?
- Nem. Itt inkább különböző animációs technikák celebrátorai az alkotó diákok. Rögtön az első helyszín a rajzolt animáció: fázisról fázisra készíti el a hallgató a filmrészletet, s így egy másfél óra alatt néhány másodperces animált kép fog összeállni. A következő helyszín a pixilláció amely egy fényképezőgép és a fényjelet rögzítő laptop szimbiózisa. A piciket mozduló tárgyakat lefotózzák, a villanó vaku pedig rásegít, hogy élesebben láthassuk a kontúrokat. A három animátor ideájában a kocka átforogja az összes színt, sőt fel fog menni a falra.
- Ezek milyen tárgyak?
- Amit magukkal hoztak a diákok: Rubik-kocka, mindenféle műanyag figura, rózsaszín kisautó, vigyorgó kék szörnyecske, egy csomó színes kavics. Bármi mozoghat, akár az ember is. Ugyanolyan, mint egy bábfilm. Varsányi Ferenc: Suli-buli c. klasszikus pixillációjának is ez az alapja. Így az animáció a lehetetlenséget is meg tudja valósítani. Közvetlenül a pixillációs helyszín mellett a fiúk fehértáblás animációt készítenek: a táblára arra alkalmas filctollal könnyen lehet rajzolni, majd ezt könnyen vissza is lehet törölni. Az elkészült fázisokat képkockánkét rögzítik, s amikor egy bizonyos mennyiségű rajz összegyűlik, azokat egy szoftverrel összefűzik, s az eredmény azonnal meg is tekinthető.
- Nincs kötöttség? A véletlen, a fantázia vezérel mindent?
- Amikor technikákat mutatunk be, akkor ott azonnal valami kialakul a fejekben, hogy mit lehet készíteni. Tehát itt nem a nagy mondanivalójú alkotások „kapnak lelket”, hanem az ötlet. Persze, amikor az iskolában önállóan dolgoznak, az már bonyolultabb, átgondoltabb feladat, tehát ott mindent pontról-pontra meg kell tervezni: a karaktert, a helyszínt, a környezetet, a dramaturgiát, s ez jóval nagyobb előkészítést kíván tőlük.
- A negyedik asztalhoz értünk…
- Itt különböző optikai játékokat készíthetnek a diákok. Tulajdonképpen itt azt lehet megnézni, hogy mi is igazán az animáció alapja. A szemünk tehetetlen, nem bírja követni a képek sokaságát, egybemosódnak a különböző fázisok, a legkisebbtől (2) a legnagyobbig (10). Még ezen az asztalon karaktereket is találunk. Minden animációs munka legelső lépése, hogy az alkotóra jellemző karaktert formáljon, amely saját teremtménye, ezt mozgassa, és ezzel meséljen egy történetet.
- Vannak a karakterkészítésnek szabályai, kötelező ismérvei?
- Valójában nincsenek, a téma határozza meg a karaktert, ami lehet valósághű-realisztikus vagy elvont, varázslatosan agyament: pl. hatalmas test pici fejjel vagy fordítva.
- Néhány egyszerű vonallal rajzolt karakter-transzformációt is láthattunk a kiállítás animációs blokkjában.
- Igen, gyakran ugyanabból a testből egy egészen más származik. Ez úgy történik, hogy mindenki tervez egy karaktert. Ebből készítek egy fénymásolatot, és a szomszédok karaktert cserélnek.
- Egy ilyen karakter mozgássor valamelyik filmbe is bekerülhet?
- Ez inkább játék, amolyan kreatív gyakorlat. Például: meg volt adva egy kör, s hogy mit képzelek bele, vagy egy háromszög volt éppen a kiindulópont. Esetleg erős fekete kontúr a hívójel, a kékkel rajzolt „toldat” pedig már a diák munkája. A legtöbb karakter geometrikus vagy amorf forma; de még gyakoribb az állat, ember vagy kevert lény. Pl.: itt az előttem lévő trapéz alakúból máris elkészült egy test: lábat, fejet, kezet kapott, s lett belőle egy mosolygós tanító néni, óvó néni vagy ápolónő.
- Vannak itt vágott, színes, ragasztott papírok is.
- Színes papírok véletlenszerűen felragasztva: ez egy arc, két szemmel, hatalmas orral. Valamilyen kopoltyús lény. Ha nem üres a papír, már van mibe kapaszkodnia a diáknak. El tud indulni, és nem ragaszkodik a begyakorolt rajzaihoz, sémáihoz. Ezekkel a feladatokkal ki lehet küszöbölni a divatos mangákat, amelyek elnyelik az egyéniséget.
- Itt most üres képregény-kereteket látok…
- Előrerajzolt szóbuborékok, négyzetek, téglalapok. Az A/4-es papírt bármilyen irányban forgathatom. Más a vízszintes és más a függőleges kiterjedtség üzenete. Csak meg kell tölteni mozgással és történettel.
- Szemközt dolgoznak két számítógép mellett az alkalmazott grafikusok. Mit kell tudni róluk?
- Ők az arculattervek, meghívók, névjegyek, borítékok, logók, kiadványtervek, borító- és könyvillusztrációk, 3D mozgás-animálások megalkotói. Ez egy nem kihalóban lévő, hanem színvonalas, piacképes, egy kimondottan mai szakma. Amíg cég van a világon, addig rájuk szükség lesz.
- Az alkalmazott grafikusok kapnak-e valamilyen mozgóképes/animációs képzést? Elnézve a megnyitott referencia munkáikat, mindegyik csupa dinamika, vitalitás…
- Igen, megismerkednek az animáció készítés alapjaival, tanulnak mozgókép és média ismeretet. Így könnyen megteremtődik a két szakma közötti átjárás: 9.10. osztályban vannak hasonló tantárgyaik pl. tipográfia, számítógépes alapismeretek, látványtervezés stb.
- Ön a 9-től a 13. évfolyamig kísérte az itt bemutatkozó diákokat. Ők lesznek az első kimenő évfolyam az alkalmazott grafika és animációs szakon. Mik eddig a tapasztalatok?
- Most készülnek a vizsgamunkák: egy videós és egy animációs terv és annak végig vitele, hogy a későbbi portfólióba ez is bekerülhessen.
Szűk Balázs
Új hozzászólás