A sikeres felderítés, hírszerzés csatákat, hadjáratokat döntött el. A győztesek az informátoroknak, kémeknek, kódfeltörőknek nagyon sokat köszönhettek.
Miután a II. világháborúban, 1942-ben az angolok megszerezték az Atlanti-óceánon egy süllyedőfélben lévő német tengeralattjáró legtitkosabb eszközét, az Enigma kódkészüléket, rendszeresen értesülhettek a fasiszták szándékáról.
Az irodalom néhány jeles alkotója (például Verne vagy Balassi Bálint) is kódolta írásait. Tették ezt titkaik megtartásáért, de félelemből vagy játékból is.
Gárdonyi Géza hagyatékában furcsa jelekkel teleírt füzeteket találtak. Irodalmárok és kódfejtők sokat törték fejüket, ám az írások olvashatatlanok maradtak. Szerencsére az 1960-as évek elején előkerült újabb szövegek segítették a feljegyzések dekódolását.
Az újabb Gárdonyi relikviák megtalálása után az Egri Emlékmúzeum felhívást tett közzé. Vállalkozó szellemű kódfejtőket kerestek. Huszonketten fogtak munkához. A titkos írást hasonlították ókori jelekhez, de tibeti írásmódhoz is. Hitték azt is, hogy Gárdonyi Géza megtanult tibetiül (ő ugyan nem, de Körösi Csoma Sándor igen, sőt ő írta meg az első tibeti-angol szótárt). A próbálkozók közül ketten, egymástól függetlenül jutottak ugyanarra az eredményre. Szerintük az író kitalált jelrendszer segítségével jegyzetelt. A jelrendszert pont, vonal, körív és dőlésszög kombinációjával alakította ki. A formákat összekeverte, emeletesen egymásra rakta. A sorokat jobbról balra (mint az arab nyelvben) és alulról felfelé kellett olvasni.
A füzetek végül is nem tartalmaztak titkokat. Az oldalakat előtanulmányokkal és vázlatokkal töltötte meg. Gárdonyi Géza játékos kedvének volt köszönhető a majdnem megfejthetetlen feljegyzés-mennyiség.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás