Kultúra

Anikó néni lépcsőházunk első emeletén lakik. Egyedül él. Kilencvenhez közeledve az életet egyre nehezebbnek érzi. Férjét tíz éve temette. Trombózis végzett vele. Fiai messze kerültek. A nagyobbik Londonig repült, a kisebbik a fővárosban talált végzettségének és igényének megfelelő munkát. A néni unokái is felcseperedtek.

Az irodalom, a lírai műveltség alighanem mindenki számára elengedhetetlen. Általános emberi kapcsolatteremtési célokat szolgál a művelődés, a kultúra, az olvasás, hogy ne csupán üres lózungokat pufogtassunk, de akár idézetekkel, akár tudományos megállapításokkal gyarapíthassuk magunk és egymás tudását. Mindez pedig az utcán is elérhető.

Sokadjára tesszük meg az utat Bodaszőlőre, Zsuzsához és öt gyermekéhez, de a mai valahogy más. Nagyobb a csend, csak belül hangos a némaság. Itt így ér utól az ünnep hangulata. Alattunk jég reccsen, körülöttünk sűrű ködbe kúszik a kéményekből felszálló, szúrós szagú füst. Ránktelepszik, mintha egy színpad díszlete lenne. De ez a darab nem ér véget, a függöny nem hull le, fellélegezni nem lehet.

Este tíz után a Kossuth tér kezd kiürülni éjszakára a cívisvárosban. Hiába, itt az év legkellemetlenebb, leghidegebb időszaka, de a belváros mégsem hal ki teljesen. Hétvégente az ifjúság benépesíti a központközeli bárokat, kocsmákat, szórakozóhelyeket, és ilyenkor természetesen a Piac utcai gyorsétterem is viszonylag intenzíven él. Sorsképek a debreceni éjszakából.