Egy hete, hogy Debrecenben elkezdődött a részben hazai rendezésű női kézilabda kontinensviadal a Főnix Arénában. Mindez pedig egy egészen sajátos, új színt hozott a város életébe. Még a légkör is más.
Nem csupán a magyar válogatott eddig hibátlan mérleget produkáló szereplése ad okot a büszkeségre, hogy cívisvárosiként részesei lehetünk egy ilyen volumenű eseménynek. Az is megkerülhetetlen tényező, ahogyan a nemzetköziség, no meg persze a magyarok egyedülálló, szinte példátlan összetartozásának, szurkolónemzet-eszméjének varázsa lengi át a várost, kiváltképp a Nagyerdőt, a Nagyerdőalját, meg a Főnix Aréna közvetlen környékét. A városban nap mint nap találkozni mezes szurkolókkal, legyenek azok magyarok, svédek, törökök, macedónok, montenegróiak, csehek, románok vagy szerbek. Elég csak a Főnix előtt elmenni, és tudjuk, itt most valami más. Valami egészen új költözött Debrecenbe: Catch the Spirit! – hangzik a mottó, az ige pedig be is teljesedik. No, de nézzük mivel is jár mindez a gyakorlatban.
Természetesen nem hiányozhatnak az ilyen eseményekről a szurkolói kellékeket, zászlókat, sálakat, meg egyebeket árusító standok. Menjünk azonban bentebb! Oda, ahol minden megtörténik. A Főnixbe lépve alapvetően szerteágazó lehetőségtérképpel találjuk szemben magunkat. Promóciós standok, óriási kézilabda-kabala, EHF-zászlók, miegymás díszíti a csarnokot. Ezekhez társul két fő-eredményjelző, meg egy központi kivetítő, amelyen köralakban minden információ megjelenik a gólokról, valamint a játékosokról. Az infrastrukturális lehetőségekhez persze alapvetően hozzátartozik a büfé. No, igen. Már, ha van türelme kiállni a sort az embernek, mert e téren a számtalan érdeklődés után nyugodtan mondhatom, jogosan szívja megannyi szurkoló a fogát. Büfé van, meg sor is akad bőven, hiszen a kiszolgálólétesítmények száma és egyszerre kiszolgálható vendégkapacitása igencsak véges. Az árak – lévén rangos nemzetközi esemény – igencsak fesztiválszínvonalúak, (csapolt sör visszaváltható repohárral együtt 1900 forint), noha szuvenírként is szolgálhatnak a 700 forintos, magyar játékosok arcképével díszített műanyagpoharak. Lássuk be, a díjszabás rendezvényszükség. A szurkoló bejön, fogyaszt – persze, ha sorra kerül. No, de ne ragadjunk le itt! Az információszolgáltatás bőséges, elérhetők folyamatos frissítések online, az esemény közösségi média felületein, a mérkőzések színvonala pedig, kopogjuk le (svéd – magyar), tud okot adni, hogy jó esténk legyen a Főnixben. És ez még csak a csoportkör volt. A lelátón többnyire 2000-3000 közötti drukker foglal helyet, egyes kiemelkedő meccseken ez 4000 fölé is rúg, de persze várhatóan a nagyobb téttel rendelkező csaták fogják a legtöbb embert vonzani, ami megint csak logikus. A meccsek előtti, közbeni showelemek, így lézershow, dancecam-kisscam, kabalafigurás fotózkodás, táncoltatás, tapsoltatás megítélését mindenkinek egyéni ízlésére bízom, elvégre ahány ház…ami azt illeti, erről megoszló véleményeket hallottam, de szemmel láthatóan a helyszínen jelenlévő nagyközönség túlnyomó része kifejezetten élvezi, tehát mondjuk ki, a show elérte célját.
Mit mondhatnék összességében? Mit mondhatnék, amikor Debrecen a 2018-as – magyar vb-címmel zárult – U20-as világbajnokság után újra a női kézilabdasport egyik központjává vált, és Európa ránk figyel? Felemelő érzés, a városban egészen egyedülálló, rég tapasztalt nyüzsgő és szenvedélyes légkör lett úrrá. És még a magyar lányok is milyen tisztesen menetelnek, nemde? Büszkék lehetünk!
Barna Marci
Új hozzászólás