Ismételten elérkezett a magyar történelem egyik legsötétebb napja. Ma van az aradi vértanúk 169. évfordulója. Óhatatlanul is szükséges, hogy a hétvégi rohanás közben megálljunk, és azokra a magyar hősökre emlékezzünk, akik az életükkel fizettek egy jó ügyért.
A sajtónak, a hivatali nyelvnek, a közbeszédnek egyaránt divatozó terjengős kifejezése a keretében és – főleg – a keretén belül, keretein belül. Ez a névutóként használt ragos főnév, illetve (képes) helyhatározói, valamint idő- és módhatározói szerepű terjengős szerkezet nemcsak körülményes, hanem semmitmondó, lapos és felesleges szószaporítás is.
2017-ben a Széchenyi 2020 program keretében országos Népmesepont-hálózat kiépítésére írtak ki pályázatot, összesen 1,2 milliárd forint értékben. Cél a magyar népmesekincs továbbadása és a gyermekek kompetenciafejlesztése.
Aki rokon értelmű szavak, kifejezések keresése helyett megelégszik elcsépelt divatszavak ismételgetésével, az lemond a nyelvápolásról, szürkíti a nyelvhasználatot. Ezt teszi nap mint nap a média is. Egyúttal igen nagy hatást gyakorolva a mindennapi beszédre: ott is burjánzik a „kihívás”.
Idén a debreceni virágkarneváli program díszvendégei között köszönthettük Böjte Csaba, ferences rendi szerzetest, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozóját. A karneváli programsorozat részeként, augusztus 19-én, a Szent Anna Székesegyházban, a vasárnapi 11:30 órai szentmisét Csaba atya celebrálta népviseletbe öltözött, az alapítvány által felkarolt gyermekei körében, nagyszámú hívő részvételével.
Egyre-másra tapasztaljuk a mindennapi beszédben, egyre inkább a médiában is a nyelvhasználatbeli szürkeség újabb és újabb jeleit. Ilyen például az egyből szavunknak – ennek a határozószóvá vált ragos számnévnek – a divatozása.
Nagy nyelvi erény a képes beszéd, de e szellemes, láttató erejű szófűzéssel nem keverendő össze például az embert szinte gépnek tekintő (idegen) szavak, kifejezések tolakodó térhódítása, a hivataloskodó, bürokrata-technokrata nyelv elharapódzása.
Kevesen ismerik, pedig csaknem egy évtizede látható Szeghalom belvárosában Túri János tűzoltó őrnagy magángyűjteménye. A szenzációs kiállítás mintegy ötezer hatósági, katonai ruhát, fegyvert és eszközt mutat be, tematikusan berendezett termekben.
Van, akit tenyerén hord a szűkebb (és tágabb) környezete, s bizony, akad, akit nem… Akár így, akár úgy, az ügyeletes nyelvszürkítők – ne kelljen bajlódniuk a megfelelő szó kiválasztásával… – egyetlen szóval intézik el a dédelgetést, a komfortosságot vagy éppen ennek tagadását: a kényeztet igével.
A nyelvhasználatát tekintve újra gyermekkorát éli – képletesen: gyermekcipőben jár – a felnőttvilág. Lépten-nyomon találkozunk gyermeknyelvi szavakkal az életkorban előrehaladottak beszédében-írásában, nemegyszer a médiában is. E nyelvi infantilizmus egyik esete az -i melléknévképző becéző, kicsinyítő alkalmazása.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.