1894-ben született s 1963-ban halt meg a költő, természettudós. Budapesten szerzett diplomát, matematikából doktorált Fejér Lipót tanítványaként. 1919-ben a Budapesti Tudományegyetem politikai megbízottjának, Dienes Pálnak, Babits barátjának volt a titkára.
1921-1944 között a miniszterelnökség sajtóosztályán, majd az MTA főtitkári hivatalában, 1946-tól 1957-ig pedig az MTA Könyvtárában dolgozott. Babits tanítványa volt az újpesti gimnáziumban, irodalmi munkásságát az ő irányításával kezdte. Babits hozzá írta 1915-ben A fiamhoz című versét. 1940-ben Baumgarten-díjat kapott. 1945-ben lefordította Rutherford Az atomkutatás módszerei és eredményei című munkáját, 1947-ben Newtonról, Rutherfordról és de Broglie-ról adott közre kötetet. Legismertebb munkája A tudás fája című tudománytörténeti összefoglalója (Budapest, 1947). Babits írta róla: „Komjáthy matematikus: hideg tudomány a laikus szemében. De a hozzáértő tudja, hogy matematikában mély líra és metafizika van: a matematika nem idegen a költészettől és zenétől. Fantázia szüli, mint a költészetet s harmónia-vágy, mint a zenét. A matematikus és költő egy és ugyanaz Komjáthyban: egy ember, érző és gondolkodó parány a sötét végtelenben.”
Komjáthy Aladár:
Kozmogonia
Szivem, bölcsesség; áruló s remek
tüzedre már a Kor esője zúg,
eddig sem volt csupán virág az út
s most trónra hágnak zordabb istenek.
Az élet jő s a kéretlen kenyér
jövő elé táplál és elveszít;
az édes méreg, mit a hús beszítt:
a lét, megöl és sok napot nem ér.
Érc lépésekkel tör az ősi rend
utat s a meggörnyedt világra ül;
az elgyötört mindenség éjbe hül
biztos-bizonytalan a sír dereng.
Így sorsodat nagyobb után alázva
fejed lehajtod s míg az Ideák
kristály világa fényt hajlít reád,
énekkel térsz a megszolgált halálba.
Nagy próba ez és dalba-jajba fonva,
a durva test tirannus szenvedése
amíg sikolt, a Véletlen Vetése
így lobban át az ismeretlen honba.
A Tér s Idő, az Isten két fia,
bús tömlöctartók, szétpattanva törnek,
a Semmi int zártán a földi körnek,
örök s utolsó geométria.
Kaosz zokog, az összedőlt Idő
zavart leánya, elvesztett hazán,
ám fellobog Phythagórász s a Szám
hatalmával az új világ kinő.
Új hozzászólás