A nyelvhasználatát tekintve újra gyermekkorát éli – képletesen: gyermekcipőben jár – a felnőttvilág. Lépten-nyomon találkozunk gyermeknyelvi szavakkal az életkorban előrehaladottak beszédében-írásában, nemegyszer a médiában is. E nyelvi infantilizmus egyik esete az -i melléknévképző becéző, kicsinyítő alkalmazása.
Minderre olyan példák következnek, amelyek a média által legelcsépeltebb két, -i kicsinyítő-becéző képzős divatszót szerepeltetik. Amennyire találó Mikszáth Kálmán szívszorító novellájának állatneve, a Cukri bárány – amely név egyben jelző –, annyira gügyögnek az alábbi közlések: „Ennyire cuki reklám nincs is!”; „A nyár elképzelhetetlen cuki nyári ruhák nélkül”; „a csajok szerint a szemüveges srácok cukik”; „cuki rózsaszín bugyika villant ki a kis latin csoda sárga ruhája alól”; „egészen cuki olvasmány, egy nyugodt délután alatt kivégezhető”.
S vannak a neten „cuki idézetek lányoknak”, „cuki idézetek fiúknak”, „cuki idézetek szerelmeseknek”, szerepelnek a világhálón „cuki idézetek Facebookra”, „cuki idézetek a barátságról”. S létezik „cuki szexjáték”.
E modoros megnyilvánulások kiagyalói a nyilvános nyelvhasználatra válogathattak volna az’édes, kedves, bájos’, ’kedvesen, gyengéden, szeretetet ébresztően vonzó, tetszetős, csinos; aranyos’ jelentésű szó (már e meghatározásokban is sorolt) számos szinonimája közül, például: elbűvölő, bűbájos, ennivaló, angyali, tündéri, elragadó, drága, csábos, helyes, imádnivaló, takaros, tüneményes, szeretetreméltó, szeretnivaló. Ám jobb, ha a cuki, továbbá a cukkancs, cukipofa, husi, aripofa, édi, cukorfalat, tündibündi, cukimuki és hasonló kifejezésekkel a használóik a bizalmas nyelvi közegben (otthon, cukrászdában, játszótéren stb. élnek).
S íme, egy másik „jópofa” divatszó, szövegkörnyezettel: „A vetélkedők sikertelenségre vannak ítélve a sok agyonkasztingolt, trendin jópofi »játékos« és a licenszesen terelgetett kommunikáció miatt”; „posztolásaimnak nem az a célja, hogy jópofi legyek…”; „Ez a mosolygós figura nagyon jópofi!”; „Milyen frappáns, jópofi becenevet adjak?”; „Hóesés, levélhullás és egyéb jópofi pluginek (effektek)”; „el voltam képedve, hogy hogyan kerülnek ezek a tőkeerőtől duzzadó dalszövegek egy jópofi csajos-pasis vígjátékba”.
S van még „jópofi mesekocsi”, „jópofi kulcstartó” stb. A nyilvános használatban jobbak a jópofa szó meghatározására való (’mulatságos, mókás’ személy; illetve, jelzőként: ’érdekes, tetszetős’),továbbá az ezekkel rokon értelmű szavak: szellemes, szellemdús, szórakoztató, tréfás (kedvű), vidám, humoros, poénos,vicces, mulattató, nevettető, kacagtató,komikus, bohókás, bohó, játékos, belevaló; ötletes, elmés, ötletgazdag, ügyes [eszköz, szerszám], mutatós.
A médiának a két szó lecserélésére felsorolt rokon értelmű szavak, kifejezések közül egyik se kell! Megelégszik azzal, hogy a vízcsapból is a szirupos cuki meg jópofi folyjon. A nyelvi gyermetegségnek ezekkel a példáival, az „édi” nyelvvel vajon a ma – sajnos – nagy tért hódító nyelvi agressziót („brutális meleg”; „horrorisztikus hideg”; „kivágták a munkahelyéről”; „keményen beleszállt” X. Y.-ba stb.) kompenzálja a felnőttek tömege? Vagy a „szeressük egymást, gyerekek!” közhelyesen lelkes – és persze jogos – felhívását élteti általa?
Arany Lajos
Új hozzászólás